Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Závada Péter versei

Általában sötétben jutsz az eszembe, / alig tudom kivenni a vonásaidat. / Ilyenkor elképzelem, ahogy kiékeled / magad egy megfelelő hosszúságú / fintorral két arckifejezés pillére közé.

Závada Péter 1982-ben született Budapesten. Költő, rapper, Akkezdet Phiai frontembere. Első kötete Ahol megszakad címmel látott napvilágot a Libri Kiadó gondozásában, 2012-ben.

(Bach Máté felvétele)

Két ujjal nyúlok le

 

Két ujjal nyúlok le a kopoltyúba, 

az éjszaka húsos redői közé,

egyszer és mindenkorra

meg kell tudnom, meddig tágul

egy fulladás térfogata. Sorba

rendezhetném a fűben az úszó-

hólyagokat, hogy a gyerekek

botjaikkal kipukkaszthassák őket,

de visszatart, hogy talán mégis

le kéne őket nyelnem, jól jönne

valami, ami a süllyedést

szabályozza. De mire visszaérek,

már senki nem ül a rönkökön.

Aki itt nyársnak valót keres,

maga is kíváncsi seb. Ismerem 

ezt a helyet: a mólóig a sziklák

közt ösvény vezet. Lemerülök,

de semmi sincs a szavak mélyén.

 

 

Pontos műszer

 

Ezt a két partot már csak a szélcsatornák

kötik össze, egyébként napról napra

távolodnának. De van itt egy utolsó híd,

most, hogy átvágunk rajta, lépteink

szorosan egymáshoz simulnak.
Nem tudom, mit kezdjünk egy ilyen
tárgytalan pontossággal, de biztos létezik
valami, aminek te vagy a legprecízebb
mérőműszere. Lépéseiddel úgy találod el
a híd rezgésszámát, hogy a hullámok           

a vasszerkezetben is láthatóvá válnak. 

Hallod? Ilyen a beálló csönd egy
életvidám város véghangsúlya után.
A tragikus hirtelenséggel véget érő

utcákat tanulod meg a legnehezebben.

Általában sötétben jutsz az eszembe,
alig tudom kivenni a vonásaidat.
Ilyenkor elképzelem, ahogy kiékeled
magad egy megfelelő hosszúságú
fintorral két arckifejezés pillére közé.