Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...

Baranyi Gergely versei

Próbálsz elvonatkoztatni tőle, / párhuzamosokat húzol a kollégium / konyháitól a panelházak tetőteréig: / elmaszatolod az utcákat, a kerteket, és / nem engeded az alakjával összemosni

Baranyi Gergely 1989-ben született Keszthelyen. Költő, egyetemi hallgató. Debrecenben él. A FISZ tagja.

(Mészáros Anna felvétele)

Hazaút

 

Lejutni a legmélyére.

Különben a gyűlölet

– ha nem vakulsz meg –

rácsavarodik a felsővezetékekre,

panelházak teraszára,

és nyersen szétfeszít belül

minden gyámoltalan struktúrát.

 

Ahogy a köd átszivárog

a redőnyödön –

az ágyban fekszel, épp

magadhoz emeled a bögréd.

Mereven nézel magad elé:

így halsz bele a saját testedbe,

hermetikusan lezárt burokban

forogsz a saját nyelved alatt.

 

Beáll a busz a padka mellé, és

leoldom a görcsöket az antennákról,

vezetékekről, teraszokról –

e furcsa zarándok-menetről a húst.

Közben arra gondolok, amit

akkor mondtál, amikor először

mentünk haza együtt.

 

 

Hazaút II

 

Nem lehet mögé látni.
Nem vet árnyékot az ablakon túlra,

az utastérben is csak a korlátra

feszülő kezét érzed.

 

Próbálsz elvonatkoztatni tőle,

párhuzamosokat húzol a kollégium

konyháitól a panelházak tetőteréig:

elmaszatolod az utcákat, a kerteket, és

nem engeded az alakjával összemosni.

 

Az igazat megvallva akkor sem fordult feléd,

miután meghánytattad egy üres szökőkútba

egyszer úton hazafelé.

Amikor hazaértetek, kapcsolatotok

véget is ért abban a mozdulatban,

ahogy a balerináit a mosdókagylóba dobtad.

 

A lába elemelkedik a busz padlójától,

néhány ember odébb áll, ahogy előre nyomul.

Utoljára még hallod, ahogy a szökőkútból

feltörő vízzel majdnem egy ütemben

kopognak sarkai a járóköveken.

 

 

Hazaút III (gyalog)

Emlékére

 

Tegyünk banális kijelentéseket.

Például, hogy egy olyan korban élünk,

amelyben mindenki meghal.

Vagy, hogy csupán a lesből marással

győztes győztesek uralják a földet.

 

Azonban mindez kívülről nézve

már úgysem számít.

Lassan folynak egymásba

a változékony utcaképek,

mint ahogy a troli elmegy egy

rőzsét gyűjtő asszony mellett.

 

Legutóbb akkor láttalak, amikor

egy játszótér melletti pad háttámláján

ültél és cigarettáztál. Azt kérdezted,

hogy nem én vagyok-e, akivel nem rég

találkát beszéltél meg, még egy nevet

is említettél, de már nem

emlékszem rá pontosan.

 

Mára összemosódott az illatod

a lakóparkkal és a játszótérrel,

amiket hazaúton naponta érintek.

 

 

Hazaút IV

 

Ha összefutunk a megállóban a nap végén,

nem beszélünk egymással az unalomig

ismételt napi felismeréseinkről.

Például arról, hogy melyik busz melyik után

áll be a padka mellé, de a közösen

elszívott cigarettánkat sem hozzuk szóba.

Ültünk a sáros konyhakövön, úgy

tépted ki a kezemből – mélyen leszívtad

a füstöt. Közben azt ismételgetett,

régóta tudnom kéne, hogy nem vagy jó.

Többet nem akartál elárulni.

Én közben arra gondoltam, milyen lenne

egy az egyben megismételni egy beszélgetést –

egy hangsúlyt sem változtatni akár

öt évvel ezelőtti szavakon.

Az egyes hangokba ivódó füstre, és

az ablakokon betörő fénypászmákra viszont

nem emlékeztet semmi. Talán messzebbről

a busz reflektora látszik ­­– percek óta késik.