Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...

Baranyi Gergely versei

Próbálsz elvonatkoztatni tőle, / párhuzamosokat húzol a kollégium / konyháitól a panelházak tetőteréig: / elmaszatolod az utcákat, a kerteket, és / nem engeded az alakjával összemosni

Baranyi Gergely 1989-ben született Keszthelyen. Költő, egyetemi hallgató. Debrecenben él. A FISZ tagja.

(Mészáros Anna felvétele)

Hazaút

 

Lejutni a legmélyére.

Különben a gyűlölet

– ha nem vakulsz meg –

rácsavarodik a felsővezetékekre,

panelházak teraszára,

és nyersen szétfeszít belül

minden gyámoltalan struktúrát.

 

Ahogy a köd átszivárog

a redőnyödön –

az ágyban fekszel, épp

magadhoz emeled a bögréd.

Mereven nézel magad elé:

így halsz bele a saját testedbe,

hermetikusan lezárt burokban

forogsz a saját nyelved alatt.

 

Beáll a busz a padka mellé, és

leoldom a görcsöket az antennákról,

vezetékekről, teraszokról –

e furcsa zarándok-menetről a húst.

Közben arra gondolok, amit

akkor mondtál, amikor először

mentünk haza együtt.

 

 

Hazaút II

 

Nem lehet mögé látni.
Nem vet árnyékot az ablakon túlra,

az utastérben is csak a korlátra

feszülő kezét érzed.

 

Próbálsz elvonatkoztatni tőle,

párhuzamosokat húzol a kollégium

konyháitól a panelházak tetőteréig:

elmaszatolod az utcákat, a kerteket, és

nem engeded az alakjával összemosni.

 

Az igazat megvallva akkor sem fordult feléd,

miután meghánytattad egy üres szökőkútba

egyszer úton hazafelé.

Amikor hazaértetek, kapcsolatotok

véget is ért abban a mozdulatban,

ahogy a balerináit a mosdókagylóba dobtad.

 

A lába elemelkedik a busz padlójától,

néhány ember odébb áll, ahogy előre nyomul.

Utoljára még hallod, ahogy a szökőkútból

feltörő vízzel majdnem egy ütemben

kopognak sarkai a járóköveken.

 

 

Hazaút III (gyalog)

Emlékére

 

Tegyünk banális kijelentéseket.

Például, hogy egy olyan korban élünk,

amelyben mindenki meghal.

Vagy, hogy csupán a lesből marással

győztes győztesek uralják a földet.

 

Azonban mindez kívülről nézve

már úgysem számít.

Lassan folynak egymásba

a változékony utcaképek,

mint ahogy a troli elmegy egy

rőzsét gyűjtő asszony mellett.

 

Legutóbb akkor láttalak, amikor

egy játszótér melletti pad háttámláján

ültél és cigarettáztál. Azt kérdezted,

hogy nem én vagyok-e, akivel nem rég

találkát beszéltél meg, még egy nevet

is említettél, de már nem

emlékszem rá pontosan.

 

Mára összemosódott az illatod

a lakóparkkal és a játszótérrel,

amiket hazaúton naponta érintek.

 

 

Hazaút IV

 

Ha összefutunk a megállóban a nap végén,

nem beszélünk egymással az unalomig

ismételt napi felismeréseinkről.

Például arról, hogy melyik busz melyik után

áll be a padka mellé, de a közösen

elszívott cigarettánkat sem hozzuk szóba.

Ültünk a sáros konyhakövön, úgy

tépted ki a kezemből – mélyen leszívtad

a füstöt. Közben azt ismételgetett,

régóta tudnom kéne, hogy nem vagy jó.

Többet nem akartál elárulni.

Én közben arra gondoltam, milyen lenne

egy az egyben megismételni egy beszélgetést –

egy hangsúlyt sem változtatni akár

öt évvel ezelőtti szavakon.

Az egyes hangokba ivódó füstre, és

az ablakokon betörő fénypászmákra viszont

nem emlékeztet semmi. Talán messzebbről

a busz reflektora látszik ­­– percek óta késik.