Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...

Nagy Márta Júlia verse

a repedéseim rajzolta gúnyos figura, / Felgáncsol bárkit, aki belelép, / Míg pult menti melegbe vezeti az ösvény, / És elnyeli ernyedt izmait a bárszék

Nagy Márta Júlia 1982-ben született Debrecenben, jelenleg Budapesten él. Az ELTE BTK-n tanult magyar és összehasonlító irodalomtudomány szakon. Első kötete 2014-ben, a JAK-füzetek sorozatában jelent meg, Ophelia a kádban címmel.

 

Irodaház-antropológia

 

Kristályégen cikázó pimasz fénytörések,

Bávatag, bukdácsoló tojássárga-nap;

Vérét veszik mindjárt, azért is szalad,

Elhagyott irodaházak mögé bújik,

Nyitva hagyott ablakokon szökik be, de

Kitessékeli a huzat, a párkányra

Telepedő náthás, lomha felleg:

A téboly indigó, néma alkonyt arat.

 

Üveggömb-képmásban törik meg az ördög,

Díszek szaggatják százezer cafatra.

Repedj meg, betonom, lelketlen talapzat,

Telek miriádja tördelt oly apróra,

Hogy falaim emberalakot öltöttek.

Lánnyá vált ostorfák díszítenek,

Holott nincs bennem semmi zöld, semmi ép,

Csak a repedéseim rajzolta gúnyos figura,

Felgáncsol bárkit, aki belelép,

Míg pult menti melegbe vezeti az ösvény,

És elnyeli ernyedt izmait a bárszék,

És kipirul arca, mint vérvörös bársonyom,

Az iparnegyedet gyöngéden befedő palásté.