Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...

Nagy Márta Júlia verse

a repedéseim rajzolta gúnyos figura, / Felgáncsol bárkit, aki belelép, / Míg pult menti melegbe vezeti az ösvény, / És elnyeli ernyedt izmait a bárszék

Nagy Márta Júlia 1982-ben született Debrecenben, jelenleg Budapesten él. Az ELTE BTK-n tanult magyar és összehasonlító irodalomtudomány szakon. Első kötete 2014-ben, a JAK-füzetek sorozatában jelent meg, Ophelia a kádban címmel.

 

Irodaház-antropológia

 

Kristályégen cikázó pimasz fénytörések,

Bávatag, bukdácsoló tojássárga-nap;

Vérét veszik mindjárt, azért is szalad,

Elhagyott irodaházak mögé bújik,

Nyitva hagyott ablakokon szökik be, de

Kitessékeli a huzat, a párkányra

Telepedő náthás, lomha felleg:

A téboly indigó, néma alkonyt arat.

 

Üveggömb-képmásban törik meg az ördög,

Díszek szaggatják százezer cafatra.

Repedj meg, betonom, lelketlen talapzat,

Telek miriádja tördelt oly apróra,

Hogy falaim emberalakot öltöttek.

Lánnyá vált ostorfák díszítenek,

Holott nincs bennem semmi zöld, semmi ép,

Csak a repedéseim rajzolta gúnyos figura,

Felgáncsol bárkit, aki belelép,

Míg pult menti melegbe vezeti az ösvény,

És elnyeli ernyedt izmait a bárszék,

És kipirul arca, mint vérvörös bársonyom,

Az iparnegyedet gyöngéden befedő palásté.