Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Farkas Wellmann Éva versei

felföldi szél havat hoz, havat hoz, / visszamennék magamhoz, magamhoz

Farkas Wellmann Éva 1979-ben született Marosvásárhelyen. A kolozsvári bölcsészkaron végzett, doktori tanulmányait is ott fejezte be. Eddig két verskötete és egy irodalomtörténeti munkája jelent meg könyv alakban. Jelenleg Békéscsabán él, a Bárkaonline szerkesztője.

 

 

Hogy megpihenjek

 

Majd kárpótollak mindenért,

az éjszakánkénti sok nemért,

a mindig borongós kedvemért,

a közúti száznegyvenért,

majd kárpótollak mindezért.

 

De,

 

hogy megpihenjek, azt ne kérd,

az egészséges lelkemért,

a ketten kihordott tervekért,

a főnököm, bár nem kemény,

hidd el, hogy ebből mit sem ért.

 

Elnézést kérek mindenért

egyszer, a sok kába reggelért,

iskolában felejtett gyermekért,

hogy bántottalak, na, jó, de mért?

Elnézést kérek mindezért.

 

Csak,

 

hogy megpihenjek, azt ne kérd,

az egészséges lelkemért,

a ketten kihordott tervekért,

a főnököm, bár nem kemény,

hidd el, hogy ebből mit sem ért.

 

Meg sem büntetnek majd ezért,

a lelkiismeret már lemért,

s hány magányos  este tetten ért,

hogy itt sem voltam voltaképp,

meg sem büntetnek majd ezért.

 

 

Bánat utca

 

Fényes csillag nem úgy gyúl, mint ezelőtt,

találtam már én magamnak szeretőt,

 

nem süt a nap, éppen csak hogy világol,

kiszaladnék érte én a világból.

 

Kifeslett a selyemszoknyám szegélye,

mit bánom én, a világ hadd beszélje,

 

ez az utca régi utca, búbánat,

elcserélem érte én a babámat.

 

Ez a világ ha nem szeret, nem szeret,

aki jönne, el is mehet, elmehet,

 

felföldi szél havat hoz, havat hoz,

visszamennék magamhoz, magamhoz.