Tinkó Máté verse
- Részletek
Tinkó Máté 1988-ban született Békéscsabán. Költő, kritikus. Az ELTE BTK-n végzett idén. Első kötete Amíg a dolgok rendeződnek címmel látott napvilágot 2014-ben, a FISZ gondozásában.
Életvezetők (Ártalmatlanul)
1.
Kétségbeeséssel kapaszkodtunk egymásba.
Ezek nem fák gyökereinek, ágainak viszonyulásai.
Inkább, mint árvíz idején felpuffadó állattetemek,
amik valami véletlen, talán az örvények játéka folytán
ideig-óráig képesek mégis gubancban összetartani.
2.
Ma valahogy vidám vagy, kiszellőzött
vadságod a falfehér kórházi térből.
A sápadtságot még értem is,
sápadtságodhoz, nyílt titok,
aránytalanul hirtelen hozzáfértem.
3.
Mindketten süketen, bénán,
a legnagyobb félszben,
mikor az orvos jő, orvosi
eszközt tartva a kézben.
Eszköz ő meghurcoltatásban, seb-
átkötözésben.
4.
Órákig nevettél a viccemen.
Nevettél az esetlenségen,
nevettél, hogy a szobányi
semmilyen környezet, a szűk
folyosó is veled nevetgéljen.
5.
Önmagad kiebrudalása csak azután
érkezett el, hogy nyirkos szél volt,
süvített hangosan, betört az ablak.
Egyenként szedegetted a szilánkokat,
a fájdalmat is a mélyén érintetted.
A vérnek serkenése,
6.
a rádió duruzsolása alább hagyott,
már az éjfélt szólongatta, elhalt,
de a kinti zajok nem csitultak,
mi pedig mintha összetoltuk volna
kórházi ágyaink, és te egészen át-
járnál a meddőségben.
7.
Most pontosan ilyen, a látható
távolság húzódik köztünk.
