Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Borsik Miklós verse

Ha indulok ebben a fényben, / akár kiszámítható, akár megbízható, / átvágok a játszótér maradványain

Borsik Miklós 1986-ban született Budapesten. A JAK-füzetek sorozatszerkesztője, az ELTE doktori hallgatója. Prózaverseit, verseit többek között az Élet és Irodalom, az Új Forrás, az Eső és a Prae közölte.

 

Városkapu
                          Kerber Balázsnak

Ha bármiről, amit séta közben látok 
vagy meg tudok nevezni, leírom, 
milyen színű, nem jutok előre, 
csak lassan, szaggatom az utat, 
de száj és fogak nélkül a kövek sorát,
a lapító földet meg nem bontanám.
Ha indulok ebben a fényben,
akár kiszámítható, akár megbízható,
átvágok a játszótér maradványain,
és kényes örömmel fogadom a
lombok cselszövéseit. Amíg a fák
nem tartanak a szavaktól, amiket
tartogatnak, a könnyűség, bár az ingó
koronába vitte a képzelet, az enyém
lehet, vagy a testemé, vagy a testemé
sem, csak elmondhatom róla, hogy
itt van. Nem nézek fel. Nem figyelem
a gyepet, az aszfaltot, sehol az esendő
rajzot, az élek drága jelenét. Talán
a metrókocsit várom, ahol a neon
fénye minden kapaszkodóra töretlen
csíkot illeszt. Vagy mégis megfojtanék
egy árnyékot, amit néhány rugalmas
ág vet. Pedig nem haragszom, csak
éhes vagyok, és ha azt mondom,
fojtogatás, az azt jelenti, hús, pedig
ha azt mondom, árnyék, az azt jelenti,
semmi, azt jelenti, illanó alak.
Ha kirágom az éhség búvóhelyét,
és a lyukon, akár egy reflektor,
betűz a nap, mintha játszani szeretne
hullámzó, nyálkás színpadon.
Az árnyékot, akár a szelet, nem
lehet megenni, és ennél nincsen
szomorúbb. Csak az, hogy nem
vette birtokba sosem, mégis
a parké a végtelen türelem.