Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Balogh Gergő versei

„1781-ben ebben az épületben hunyt el Hanna Stein” / A lakások padlója nem az eredeti, nehéz fa, mert azt függönyök mögött / eltüzelték a megszállás alatt, egy januári napon melegért és hogy legyen

Balogh Gergő 1991-ben született Budapesten. Egerben végzett magyar alapszakon, jelenleg az ELTE hallgatója. Irodalomelmélész, teoretikus hobbiköltő.

 

Jelbeszéd a boldogságról 6

 

Kromoszómalánc

 

Abbahagytam a rajzolást, mikor

rájöttem, hogy szabályos kört rajzolni

szabad kézzel lehetetlen,

szabálytalanokat meg nem érdemes.

Abbahagytam hát a rajzolást, pedig

nagyon szerettem, és most

szabálytalan köröket írok le, gyönyörködöm

a csúszásokon, a sortörések archaizmusán,

azon, hogy kétezer elején divatba jött a nevem

és lassan, de biztosan túlterheltté válok

mint jelölő, görnyedt őseink mellé állva

leszek az új x vagy y;

szemlélem pixeles szemeim rendjét,

a tragédiák múlhatatlanságát.

 

 

 

Jelbeszéd a boldogságról 24

 

A maradók hangja elnyom minden zajt

 

Egy klasszicistának mondott ház Berlinben

alig burkoltan célozgat, emléktábláján olvasható a véset:

„1781-ben ebben az épületben hunyt el Hanna Stein”

A lakások padlója nem az eredeti, nehéz fa, mert azt függönyök mögött

eltüzelték a megszállás alatt, egy januári napon melegért és hogy legyen,

ami láthatóvá teszi az arcot. Két háztömbbel odébb ugyanaznap éjjel

23 hasonlóképp reménykedő, átfagyott embert exponáltak a semmibe.

 

 

Balogh Gergő