Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Pál Dániel Levente verse

csontsovány madarak vitték ágról-ágról, / és szényenpírba borult a holtsápadt ország. / Vagy mégsem így igaz, a hír hamis volt, a dal árulás

Pál Dániel Levente 1982-ben született Budapesten. Költő, szerkesztő, műfordító. Szépirodalmi munkái 2000, tanulmányai 2002 óta jelennek meg folyóiratokban és antológiákban – a magyar mellett portugál, angol, spanyol, román, török nyelven is. Legutóbbi kötete Hogy éltünk, nem hiába címmel 2013-ban látott napvilágot, a FISZ gondozásában.
 

 

Mese a szerelemről

 

Kim Dzsong Un és Hjon Szong Vol

 

Egyszer volt, hol nem volt, hol kurta farkú malacokat

kergettek éhező családok és szurtos gyerekek,

az Üveghegyen és a Lezárt Határokon is túl

az Őrült Zsarnok Egyetlen Fia beleszeretett

egy világszép, ártatlan, fiatal énekesnőbe.

Szerelmük hirtelen szenvedélye elsöpörte

a titkolózást, az udvari intrikát, a görbe tekinteteket,

ám a zord és kegyetlen apa eltiltotta őket egymástól,

bimbózó románcuk virágoskertjét földdel tette egyenlővé.

A lány mélységes mély kiszolgáltatottságában

előbb az apa, majd a fiú végtelen dicsőségéről énekelt,

titokban így üzent tőle elszakított kedvesének.

A tehetetlen fiú egy másik nőt volt kénytelen feleségül venni,

s arája fülébe folyton folyvást reménytelen szerelmes

szavakat sugdosott, bizton tudva, hogy amit egy fülbe súg,

elér egy másikig, s elharapott vágyai célba érnek,

s szerelme tudni fogja, amit tudni csak a széttépett szívek.

Titkos találkáik és lopott pásztoróráik helyét és idejét

eképp beszélték meg, és ritkán, nagyon ritkán,

ritkábban, minthogy valaki a Birodalom határain átjutott,

egymás forró ölelésében elfelejtették-elfelejthették,

milyen igazságtalan és rettenetes a világ körülöttük.

Így éltek-éldegéltek, hónapok-évek mentek-mendegéltek,

– százezrek haltak értelmetlen rút halált munkatáborokban,

családok, árvák és özvegyek, de a Birodalom erős maradt –,

mígnem a világszép énekesnő el nem árulta Élete Nagy Szerelmét,

s a halálig tartó egymásnak fogadott szép hűséget,

és a világ szégyeneként összefeküdt bárkivel és bármivel,

tetteit dalnokok zengték, szaladt-repült szájról szájra,

csontsovány madarak vitték ágról-ágról,

és szényenpírba borult a holtsápadt ország.

Vagy mégsem így igaz, a hír hamis volt, a dal árulás,

hisz semmi nem lehet ily kegyetlen, ilyen galád –

ám hiába találgatták elhallgattatott bölcsek, ezt meg annyi mást,

a Csalódott Örökös füléig el nem jutott, hogy még az is lehet,

mindez Egyetlen Egy Felesége aljas ármánya csupán

megzavarni az Ő bronzba ötvözött, de bolond férfiszívét,

hogy hálóba kösse s eltegye láb alól az Igazi-Igazi Szerelmet,

ki belőle soha nem lehet, ki belőle soha nem lesz,

s magának végtelen és örökkön örök helyet biztosítson

az Áthatolhatatlan Falakkal Körülzárt Birodalom

örököseinek anyjaként? Nem tudjuk, honnan is tudhatnánk...

A Hatalom Csúcsán Magányos Férfi sokáig ellenállt,

ám ahogy példaképei, sok kontinensen és évszázadon át,

végül összetört, s kínzó harag súlya alatt tehetetlen, kegyetlen

parancsot adott, Élete Nagy Szerelme ne lássa többet a napot.

És emberésszel felfoghatatlan, végső elkeseredésében

mindenkit el akart pusztítani, ki hozzá tartozott,

s mi rá emlékeztetette, eltörölni mindent a föld színéről.

Hatalma végtelen volt, dühének korlátot semmi nem szabott,

ezrek kerültek milliók közé, és milliók hatalmas sírokba,

s végül, megkoronázva tetteit, emléket állított magányos magának,

titkos találkáik árnyas parkját is sóval hintette fel,

s helyére sötét betonból büszke felvonulási teret építetett.

S ahogy gyengéden simogató két keze vasököllel lesújtott,

szíve úgy talált nyugalmat – s a Birodalom erős maradt.

Pál Dániel Levente