Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...

Acsai Roland verse

Kisétáltak / A magzatvíz-óceánból, / Lejátszódott velük kilenc / Hónap alatt az egész evolúció

 

A Jin és Jang apokrifekből


A harmónia nem konfliktus nélküli,
Nem heverészik együtt bárány és oroszlán,
Az egyensúly nem béke,
Az ember ereje a fekete lyuk gravitációja,
Nem sajátja.
Az univerzum mi vagyunk,
Élőből származott élők.

Három gyerek a szobában,
Köztük van a lány és a fiú,
Akikről a történetem szólt,
És akiken keresztül kettőnkről is írtam,
És ott a legkisebb, aki most kimaradt
A meséből,
A gyerekeink, a tieid és az enyém,
Lábnyomaink az idő és a gének
Agyagában, de a legfontosabb gén
A szeretet által öröklődik,
Nem biológiailag.
Kisétáltak
A magzatvíz-óceánból,
Lejátszódott velük kilenc
Hónap alatt az egész evolúció,
Csillagokat tápláló dinamók,
Amikben energiát gerjeszt
Az örökké forgó kerék,
Ami a küllői között lévő üresség nélkül nem
Érne semmit –
Egymástól világítunk
Egymásnak.

(A Jin és Jang – a szív gravitációs mezeje című versanime logóját Lainess rajzolta)


Acsai Roland
1975-ben született Cegléden. Zelk Zoltán- és Radnóti-díjas költő, író, műfordító. Az Új Forrás és a Drót szerkesztője. Az Artisjus Felügyelő Bizottságának tagja az Irodalmi Tagozat képviseletében.

Acsai Roland