Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...

Acsai Roland verse

Kisétáltak / A magzatvíz-óceánból, / Lejátszódott velük kilenc / Hónap alatt az egész evolúció

 

A Jin és Jang apokrifekből


A harmónia nem konfliktus nélküli,
Nem heverészik együtt bárány és oroszlán,
Az egyensúly nem béke,
Az ember ereje a fekete lyuk gravitációja,
Nem sajátja.
Az univerzum mi vagyunk,
Élőből származott élők.

Három gyerek a szobában,
Köztük van a lány és a fiú,
Akikről a történetem szólt,
És akiken keresztül kettőnkről is írtam,
És ott a legkisebb, aki most kimaradt
A meséből,
A gyerekeink, a tieid és az enyém,
Lábnyomaink az idő és a gének
Agyagában, de a legfontosabb gén
A szeretet által öröklődik,
Nem biológiailag.
Kisétáltak
A magzatvíz-óceánból,
Lejátszódott velük kilenc
Hónap alatt az egész evolúció,
Csillagokat tápláló dinamók,
Amikben energiát gerjeszt
Az örökké forgó kerék,
Ami a küllői között lévő üresség nélkül nem
Érne semmit –
Egymástól világítunk
Egymásnak.

(A Jin és Jang – a szív gravitációs mezeje című versanime logóját Lainess rajzolta)


Acsai Roland
1975-ben született Cegléden. Zelk Zoltán- és Radnóti-díjas költő, író, műfordító. Az Új Forrás és a Drót szerkesztője. Az Artisjus Felügyelő Bizottságának tagja az Irodalmi Tagozat képviseletében.

Acsai Roland