Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Karácsony Orsolya versei

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...

Acsai Roland verse

Kisétáltak / A magzatvíz-óceánból, / Lejátszódott velük kilenc / Hónap alatt az egész evolúció

 

A Jin és Jang apokrifekből


A harmónia nem konfliktus nélküli,
Nem heverészik együtt bárány és oroszlán,
Az egyensúly nem béke,
Az ember ereje a fekete lyuk gravitációja,
Nem sajátja.
Az univerzum mi vagyunk,
Élőből származott élők.

Három gyerek a szobában,
Köztük van a lány és a fiú,
Akikről a történetem szólt,
És akiken keresztül kettőnkről is írtam,
És ott a legkisebb, aki most kimaradt
A meséből,
A gyerekeink, a tieid és az enyém,
Lábnyomaink az idő és a gének
Agyagában, de a legfontosabb gén
A szeretet által öröklődik,
Nem biológiailag.
Kisétáltak
A magzatvíz-óceánból,
Lejátszódott velük kilenc
Hónap alatt az egész evolúció,
Csillagokat tápláló dinamók,
Amikben energiát gerjeszt
Az örökké forgó kerék,
Ami a küllői között lévő üresség nélkül nem
Érne semmit –
Egymástól világítunk
Egymásnak.

(A Jin és Jang – a szív gravitációs mezeje című versanime logóját Lainess rajzolta)


Acsai Roland
1975-ben született Cegléden. Zelk Zoltán- és Radnóti-díjas költő, író, műfordító. Az Új Forrás és a Drót szerkesztője. Az Artisjus Felügyelő Bizottságának tagja az Irodalmi Tagozat képviseletében.

Acsai Roland