Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...
Költészet

Markó Béla versei

Fotó: Rab Zoltán

Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost

Bővebben ...

Acsai Roland verse

Kisétáltak / A magzatvíz-óceánból, / Lejátszódott velük kilenc / Hónap alatt az egész evolúció

 

A Jin és Jang apokrifekből


A harmónia nem konfliktus nélküli,
Nem heverészik együtt bárány és oroszlán,
Az egyensúly nem béke,
Az ember ereje a fekete lyuk gravitációja,
Nem sajátja.
Az univerzum mi vagyunk,
Élőből származott élők.

Három gyerek a szobában,
Köztük van a lány és a fiú,
Akikről a történetem szólt,
És akiken keresztül kettőnkről is írtam,
És ott a legkisebb, aki most kimaradt
A meséből,
A gyerekeink, a tieid és az enyém,
Lábnyomaink az idő és a gének
Agyagában, de a legfontosabb gén
A szeretet által öröklődik,
Nem biológiailag.
Kisétáltak
A magzatvíz-óceánból,
Lejátszódott velük kilenc
Hónap alatt az egész evolúció,
Csillagokat tápláló dinamók,
Amikben energiát gerjeszt
Az örökké forgó kerék,
Ami a küllői között lévő üresség nélkül nem
Érne semmit –
Egymástól világítunk
Egymásnak.

(A Jin és Jang – a szív gravitációs mezeje című versanime logóját Lainess rajzolta)


Acsai Roland
1975-ben született Cegléden. Zelk Zoltán- és Radnóti-díjas költő, író, műfordító. Az Új Forrás és a Drót szerkesztője. Az Artisjus Felügyelő Bizottságának tagja az Irodalmi Tagozat képviseletében.

Acsai Roland