Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...

Szöllősi Mátyás verse

Anyám áll. / A konyhában. Gyűlik a fény köré. / Anyám szeret. Anyám gyűlöl. / Ez még az övé. Nem látja, míg áll, / sötét árnyak tömörülnek mögé. Anyám. - Szöllősi Mátyás verse

Szöllősi Mátyás 1984-ben született Budapesten. Költő, drámaíró, szerkesztő. Mozgó Világ Nívódíjas. Legutóbbi kötete ­Állapotok­ címmel látott napvilágot a Kalligram Kiadó gondozásában, 2011-ben.

 

Anyám

 

Anyám. Anyám áll. Egyedül.

Áll a konyhában, mi már

nem is az övé. Anyám egyedül,

áll és vár. Már majdnem az őrületé.

Nincsen hová lépnie. Nincs egy

négyzetméter, mi az övé. Anyám áll.

A konyhában. Gyűlik a fény köré.

Anyám szeret. Anyám gyűlöl.

Ez még az övé. Nem látja, míg áll,

sötét árnyak tömörülnek mögé. Anyám.

Áll. Egyedül. Tördeli a kezét. Áll és vár.

Bágyadt homály futja be a szemét.

Anyám áll, egyedül. Tudja a nevét

mindennek, mi arcára véste jelét.

Áll, egyedül. Anyám. Áll, nem szól.

Itt nincsen már beszéd. Anyám áll.

Egyedül áll. Egyedül vár.

Egyedül hallgatja a zenét.

 

 

Szöllősi Mátyás