Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...

Szöllősi Mátyás verse

Anyám áll. / A konyhában. Gyűlik a fény köré. / Anyám szeret. Anyám gyűlöl. / Ez még az övé. Nem látja, míg áll, / sötét árnyak tömörülnek mögé. Anyám. - Szöllősi Mátyás verse

Szöllősi Mátyás 1984-ben született Budapesten. Költő, drámaíró, szerkesztő. Mozgó Világ Nívódíjas. Legutóbbi kötete ­Állapotok­ címmel látott napvilágot a Kalligram Kiadó gondozásában, 2011-ben.

 

Anyám

 

Anyám. Anyám áll. Egyedül.

Áll a konyhában, mi már

nem is az övé. Anyám egyedül,

áll és vár. Már majdnem az őrületé.

Nincsen hová lépnie. Nincs egy

négyzetméter, mi az övé. Anyám áll.

A konyhában. Gyűlik a fény köré.

Anyám szeret. Anyám gyűlöl.

Ez még az övé. Nem látja, míg áll,

sötét árnyak tömörülnek mögé. Anyám.

Áll. Egyedül. Tördeli a kezét. Áll és vár.

Bágyadt homály futja be a szemét.

Anyám áll, egyedül. Tudja a nevét

mindennek, mi arcára véste jelét.

Áll, egyedül. Anyám. Áll, nem szól.

Itt nincsen már beszéd. Anyám áll.

Egyedül áll. Egyedül vár.

Egyedül hallgatja a zenét.

 

 

Szöllősi Mátyás