Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...

Szöllősi Mátyás verse

Anyám áll. / A konyhában. Gyűlik a fény köré. / Anyám szeret. Anyám gyűlöl. / Ez még az övé. Nem látja, míg áll, / sötét árnyak tömörülnek mögé. Anyám. - Szöllősi Mátyás verse

Szöllősi Mátyás 1984-ben született Budapesten. Költő, drámaíró, szerkesztő. Mozgó Világ Nívódíjas. Legutóbbi kötete ­Állapotok­ címmel látott napvilágot a Kalligram Kiadó gondozásában, 2011-ben.

 

Anyám

 

Anyám. Anyám áll. Egyedül.

Áll a konyhában, mi már

nem is az övé. Anyám egyedül,

áll és vár. Már majdnem az őrületé.

Nincsen hová lépnie. Nincs egy

négyzetméter, mi az övé. Anyám áll.

A konyhában. Gyűlik a fény köré.

Anyám szeret. Anyám gyűlöl.

Ez még az övé. Nem látja, míg áll,

sötét árnyak tömörülnek mögé. Anyám.

Áll. Egyedül. Tördeli a kezét. Áll és vár.

Bágyadt homály futja be a szemét.

Anyám áll, egyedül. Tudja a nevét

mindennek, mi arcára véste jelét.

Áll, egyedül. Anyám. Áll, nem szól.

Itt nincsen már beszéd. Anyám áll.

Egyedül áll. Egyedül vár.

Egyedül hallgatja a zenét.

 

 

Szöllősi Mátyás