Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...

Németh Zoltán versei

Apró adagokban szedte a levegőt. / Prémes érzés, / amely hányingerrel jár. / De a kezével belelapozott / a levegő egymásra tapadó rétegeibe, / és darabonként tépte szét.

Németh Zoltán 1970-ben született Érsekújváron. József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi docens. Jelenleg Kunstkamera című, a Kalligram Kiadónál hamarosan megjelenő verskötetén dolgozik.

 

 

Kunstkamera

 

Frederik Ruyschnak

 

3.8.5.3.

Két kézzel született.

Az egyiket arra használta,

hogy lefogja a másikat.

 

9.2.7.4.

A párzó állat tehetetlensége.

Két húsos ujj.

A finom pattanás,

a törékenység bája.

Hörgés és halálsikoly,

az emberi fül

kiszolgáltatottsága

és türelme.

 

9.5.5.1.

Leszúrta a kést.

 

8.9.3.3.

A férfi évek óta

műanyag flakonokba és zacskókba

gyűjtötte saját vizeletét és ürülékét.

1000 liter vizelet,

1000 kilogramm ürülék

önálló élete.

 

3.2.6.6.

Galambra tetovált üzenet.

Széttekerve

száll a pihés felhők fölé.

 

8.9.2.2.

Apró adagokban szedte a levegőt.

Prémes érzés,

amely hányingerrel jár.

De a kezével belelapozott

a levegő egymásra tapadó rétegeibe,

és darabonként tépte szét.

A résbe belefért egy sóhajtás,

amelyre várt.

 

8.9.2.3.

Hátrafeszített fejű:

a fény kampóján lóg

lebegve.

 

3.5.5.3.

Egy kéz

láb nélkül,

egy orr

fülek nélkül,

és az a fül,

orrok nélkül:

csak másolat.

 

3.5.5.2.

Rizsszemeket varrt a bőre alá.

 

7.4.2.2.

Belenyúlt,

és felülről megfogta

egy embrió úszó,

torz koponyáját.

De talán mégis

az agyvelő volt.

 

7.4.2.4.

A mellbimbó

születésnapja.

 

7.4.2.5.

Saját ujjbegyét

tapintja ki

belülről.

 

7.4.2.6.

A köldökzsinórján keresztül

beszélgetett az anyjával

és az apjával

a patkánykirályban

egy ember.

 

3.5.5.4.

Száj – nyelv.

Arc – halálhegekkel.

Egy óvodás kinéz a képből.

 

Németh Zoltán