Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Molnár Illés versei

Falra akasztasz egy tükröt, / megreped benne az arcod, / két féltekéd közé bekúszik / a vakság hernyótalpa.

Molnár Illés 1981-ben született, 2004 óta publikál verset, irodalom- és színházkritikát. Első kötete 2013-ban jelent meg Hüllők és izzók címmel a FISZ-nél. Szerkesztőként az ÚjNautilus portál versrovatát és a Százéves átlag kortárs zeneblogot (Lesi Zoltánnal közösen) gondozza.

 

 

Leprás angyal

(Bálint Endre képei alá)


Maroknyi meggörbült szeget

zsebre dugott kezek kalapálnak.

Az égig, vagy a csőtörésig  kell,

hogy elérjen a hegyük.

 

Falra akasztasz egy tükröt,

megreped benne az arcod,

két féltekéd közé bekúszik

a vakság hernyótalpa.

 

Megsárgult égen leprás az angyal,

a Hold negatívja. Két szeme hasadék

az ég hallgatásán, szúrása elől

messzire futnál, zúgó fülek közé.

A csend igéje kenyér,

szádba adott szavakká üresül.


 

Intro


A felszáradó esőből pókháló-

vékony szálak tekeregnek,

hogy ami mozdulatlan,

azt egymás mellé fűzzék.

 

A húr egyszerre megfeszül,

és mindent egymás mellé rendel.

A hang, ami ekkor pendül rajta:

párolgó városok jeladása

az egyetlen igazi városba.

 

Ahogy egy tó tükrén:

körkörös hullámok szűkülnek

egyetlen pont felé,

míg a felszín nagy robajjal

pontosan azt a követ veti ki magából,

melynek egy parton álldogáló fiú

markában kell majd landolnia.

 

Molnár Illés