Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Molnár Illés versei

Falra akasztasz egy tükröt, / megreped benne az arcod, / két féltekéd közé bekúszik / a vakság hernyótalpa.

Molnár Illés 1981-ben született, 2004 óta publikál verset, irodalom- és színházkritikát. Első kötete 2013-ban jelent meg Hüllők és izzók címmel a FISZ-nél. Szerkesztőként az ÚjNautilus portál versrovatát és a Százéves átlag kortárs zeneblogot (Lesi Zoltánnal közösen) gondozza.

 

 

Leprás angyal

(Bálint Endre képei alá)


Maroknyi meggörbült szeget

zsebre dugott kezek kalapálnak.

Az égig, vagy a csőtörésig  kell,

hogy elérjen a hegyük.

 

Falra akasztasz egy tükröt,

megreped benne az arcod,

két féltekéd közé bekúszik

a vakság hernyótalpa.

 

Megsárgult égen leprás az angyal,

a Hold negatívja. Két szeme hasadék

az ég hallgatásán, szúrása elől

messzire futnál, zúgó fülek közé.

A csend igéje kenyér,

szádba adott szavakká üresül.


 

Intro


A felszáradó esőből pókháló-

vékony szálak tekeregnek,

hogy ami mozdulatlan,

azt egymás mellé fűzzék.

 

A húr egyszerre megfeszül,

és mindent egymás mellé rendel.

A hang, ami ekkor pendül rajta:

párolgó városok jeladása

az egyetlen igazi városba.

 

Ahogy egy tó tükrén:

körkörös hullámok szűkülnek

egyetlen pont felé,

míg a felszín nagy robajjal

pontosan azt a követ veti ki magából,

melynek egy parton álldogáló fiú

markában kell majd landolnia.

 

Molnár Illés