Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...

Szolcsányi Ákos versei

Rajzszög nyomta lyuk, röptükben / szürke legyek, kint egy autó, / elvinni a három láda / vért, folytatni, úgy, mint eddig.

Szolcsányi Ákos 1984-ben született. Költő, kritikus, az Universidad de Salamanca PhD-hallgatója. Kutatási témája García Lorca magyarországi recepciója. Kötetei: Csehország szép, útjai jók (Orpheusz, 2008), A felszínről (Kalligram, 2012).  Jelenleg Városi románcok munkacímű kötetén dolgozik.

 

 

Vág

 

Mint libabőrös, roppant hát,

a kórház alatt az esti

város. Megfogja, ahol fáj,

csík, kereszt, ipszilon-forma

vágást rajzol a hasára,

mit kíván egy vakbélműtét.

Mért nem kérdezett semmit: Nem

egy vitális szerv, az orvos

hangja, mintha felolvasna,

elleszel nélküle, mondta,

de hát bárki nélkül elvan

bárki, gondol most magára,

aztán arra, hogy tegezték,

aztán arra, hogy tizennégy,

hogy hazamegy, értejönnek,

végül, már az altatómaszk

alatt, hogy nem tudja, mi, de

mindegy, hogy szakad vagy vágják.

 

 

Nyit

 

Felmossa a tegnapi vért,

sört, csikkeket, megtalál egy

pengetőt, eszébe jut, ki

nem találta este – nevek

nincsenek fejében: tudja,

hogy táncolnak, mennyit ittak,

ismeri a most hiányzó

csendet a csábítók körül

és az ügyetlen boldogok

utánozható zavarát.

Násznépnyi vendég, családnyi

szerelmes, ma erre számít,

kezdő, helyi banda: ott is

hagy néhány keményre száradt

foltot, annyival is élőbb

a beárazott küzdőtér.

Tiszta korsók mélyhűtőbe,

majd a banda bárgyú neve

krétával fel a táblára,

nehezen olvasható, de

saját kézírással, hogy mind

úgy érezzék, övék a hely,

mintha nem fordítva lenne.

 

Tart

 

tűntél néma példázatnak

kétségbeesés akarat

rangtalan forró kölcsönös

egymást igazolására

és hitted hogy majd valami

megjutalmazza magával

ezt a céltalan fegyelmet

és maradt betevőnek a

hétköznapi gyávaságok

semmivé össze nem álló

félrenézve elbocsátott

reflexből megformált nyelve

mint egy jégcsap hideg vagy nincs

nem lehet tisztább jobb vagy más

mit válasz mit rendszer

                                   lapok

kényszerű sorrendje köztük

szabálytalanul boldogan

kimeríthetetlen bőség

szerint vele szemben vesztve

tűzzel nyállal lélekkel nem

keresztelni újra semmit

nem megfogni nem mutatni

rá csak nézni lopva mint egy

testet lebukást vállalni

hozzá nyúlni bele soha

 

 

Ad

 

Ennyi, innen ennyit vártunk.

Az egyetlenükre vissza-

gondoló tűk a szemétben

és a vonalkódban valló

egyenzsákok, másfél hektó.

Anna, kiált kint valaki,

utoléri, ide már nem

hallatszik, miről beszélnek.

Rajzszög nyomta lyuk, röptükben

szürke legyek, kint egy autó,

elvinni a három láda

vért, folytatni, úgy, mint eddig.

 

Szolcsányi Ákos