Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...

Sütő Csaba András versei

miért hogy meglep az engesztelhetetlen szomorúság / lelakott félmúlt utcalámpáktól fénylő jelen / fosztogatják a telkek sarkába húzódva / lakják a szerencsével eleresztettek

világítótorony

gyulladj fel, karcsú fároszom. tűzzel a lángot, egyik pupilla másiknak feleljen. kettős, egyfényű világban, a szemhéj lezárva, hajnalban felszakad, az álom méze ömlik a szájból, felpattan a bőrredő, kigyúló fények, rakásba roskadó tűz. gyulladj, fedetlen torony, táladban nagy lánggal égjen, faggyúsercegéssel, s mellette, el nem maradva búgjon a neon.

házak takarta ég

itt szürke tömbök között nem látszik körben az ég. arrébb kellene tolni a villanyoszlopokat. csak ha tiszta az ég, látásod mélyre akkor nyomul. a lehunyt tekintet mögött a pupilla, fehér paraffin, kátránysötét. állandó: sárgából sárgába ívelő fény. az agynak a sötét? pislog, pislákol, lát, látogat, fehér izzástól a szénfeketéig. a csonkokkal elegy árnyék, a hasábokon lángoló zsír. tűzzel a lángot, oltani, táplálni, sötétre rajzolni ismeretlen minták nyomán: nonfiguratív manír, a csirkét elvágtam, forgattam, liszt, tojás, prézli, liszt, tojás, prézli, olaj. a tálcára szalvétát tettem, az ablakon kinéztem, de nem látszott körben az ég, így maradt a szellőztetés, a szürke tömbházakon megtörő bámészkodás.

innen ugyanoda


a lúdtelepkanyartól a pataházi tóig, emlékszel-e még? megtalálod a tavat világosban, gondolsz-e arra vaksötétben, ha hideg és ótvaros a november, várod-e a tavaszt, hogy ember állat tó és ház tél gúnyáját levesse. a régen lehagyott ártérbe visszatalálsz-e csukott szemmel, nullakézzel a mountain bike-kal, a csepel tacskó szimata megcsal-e még? az ártérbe rombol, építenek itt, egyfolytában, rakják az alapot és bezárja az eget, földarabolja a láthatárt az emeletesre duzzasztott beton. víziváros és az ő csodái. hidegen kéklenek a falanszter falai. hosszanti repedések futnak a vakolások alatt, a hangzás jó és sztereó, a téglát kiváltó gipszkarton a hosszúra nyúló közös élet alapja leend, kussol majd vagy gátlástalanul él, pipiskedik vagy két lábbal egy pofával ugrál és ordít, a közös udvaron ereszti ki a hangját a szét nem válogatott játékok fölött. a szabadnak szánt tér a visszájára fut, épphogy kiszabadult önmagába ér, négybe fogja, satuba szorítja, a szárítók az ablakra lógatva, oldalazás keskeny balkonon, a mosott ruhák lengenek a szélben és lassan faldossa szendvicsét, pereg, az estébe futókról elröpül a verejték.

miért hogy meglep az engesztelhetetlen szomorúság
lelakott félmúlt utcalámpáktól fénylő jelen
fosztogatják a telkek sarkába húzódva
lakják a szerencsével eleresztettek
egy egész tavat bekebelezni
azért mégiscsak túlzás
egy egész tavat
a hídjával
             fástul vizestül mindenestül zárt lakópark magát kellető közepére

emberbaráti gesztus


az utcákon beton helyett térkő, a sebesség ellenségei. rázzák a kasztnit, a kormányt, a lelket az arra tévedőből és az elegancia máza megolvad a méterekkel, a pázsitok, gyepfoltok szélére miheztartás végett gondosan telepített vágott bazalt terméskövek. némelyiket fehérre mázolták, ez segít éjszaka, ez riaszt nappal. ide te ne gyere és főleg felejtsd el, hogy a gyöpömre állsz. álljál meg máshol, de a legjobb, ha ide se jössz, mindenesetre legyél te bárhol, de előttem ne. tüskéznek, betontömböznek is, nem találom, hová lett a tó. akkor kérdezni kell. kitől. egy egysoros utca házai a régi érából itt maradt családi házak saját udvarral, kerítéssel, szomorú kutyaólak udvaron, emeleten. kulcsra zárt garázsok, néhol egykori kirakattal, megkopott feliratokkal, megpróbálták ők is, a bölcs előrelátás keserűvé szenderedő valóságát karöltve.

a híd vonulása


évtizedek óta
egy híd körvonalai
kísértenek
itt jött volna át
rakjuk odébb
harminc év
nem nagy idő
várost elkerülő
kinőtte magát

egyszerre megjelenik
és méltósággal várja míg helyére emelik
aztán uralja a látványt és medréhez szegezi a folyót


Sütő Csaba András 1979-ben született Győrben. Költő, az Ambroozia folyóirat szerkesztője. Nagybajcson él. Legutóbbi kötete: nempróza (versek). Napkút Kiadó--Kalota Művészeti Egyesület, Budapest, 2019.