Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Fotó: Szőcs Petra

Korpa Tamás verse

a többi odalent, finom percegés. az óramutatók / haláltusája a műszer elfehéredő pástján, csuklódon: / most lett és leend, s olyan, mintha akkor lenne volt, s legyen volt, úgy akkor.



Törzs


5 évszakban egy Gáti György fotóhoz



csak mellé érkezni. nem pont oda, köré.
a környékére csak.
valaki odahordott egy ülőgarnitúrát.
talán kitatarozta lent a házát, és ezt felvonszolta oda.
nem látom egyben: mikor és mi történt.
mint egy átaludt kérdés után, ha csak a válaszra ébredsz,
nem érted, de hallgatsz rá.
mint egy lekésett mondat, amire nem szállsz fel,
hanem vársz egy következőt. csak mellé érsz.
belevakuzol a törzsbe tiszta erővel, majd távolodsz,
az ideális íven.

***

a többi odafönt levélzaj, éber másolás.
és hadarás,
ami fogdosás. és ráhagyatkozás e hadarásra.
de mi volna, ha vakut küldenél fel a lombba (mint mikor
vaku lopakodik a sötét lombba, úgy)
a többi odalent, finom percegés. az óramutatók
haláltusája a műszer elfehéredő pástján, csuklódon:
most lett és leend, s olyan, mintha akkor lenne volt, s legyen volt, úgy akkor.

***

csak a levelek – ágak és törzs nélkül.
elhivatott, szinte mozdulatlan hullás. és halk, ropogó
érkezés a törékeny élekre.
tükörsima tálcán kandírozott rügyek.
az őszi didergés emlékét rejtő dél-nyugati oldalág
és a mindenórás harmat hűvösét őrző dél-keleti oldalág
egymáson hevernek.
tárol, mivel találgatjuk.
a napokban felaprítják a törzset, benne a beszédközponttal.
egészalakos hasadás, ami a talajszintig leér.
az időeltolódás, amíg a talajszintig leér.
bemagolja a por mindenestől idejekorán, idejekorán.
egy hajtásaival mumifikálódott gally sem marad majd belőle?
képzeld magad a helyembe,
mikor még teljesen itt volt és megkörnyékezett.

***

a bronzkor óta itt vár. pálcavékony törzsén egy kifáradt és
deformált
lomb. a szélcsatorna kellős közepén.
mindig ez a válasz: megismer.
lomb, alatta sátor, benne sólámpa, illóolajok, egy csésze gőzölgő földi eper.
tőle származik a környék. ő a homályos eredet.
fáziskésésben él, mióta a vihar lehasított belőle egy szeletet.
platinaszőke melír volt a villám a tájon.
ágai: az elfogultság, a fogadkozás, az elhajlás, az adakozás nemzedékei.
mindig ez a kérdés: megismersz?
a fáziskésésnél nem ismerek szívszorítóbb csapdát,
mikor a szél masszírozni kezdi a fáradt lombot,
és a virágzás tízezer falánk szirma még csak tántorog.

***

hosszú ideig tartott, mire az odúival szüntelenül dadogó törzs
minden egyes görcsét kimasszíroztam abból a földcsuszamlásban
megriadt fiatal tölgyből.


Korpa Tamás 1987-ben született Szendrőben. Gérecz Attila-díjas költő, irodalomtörténész. Legújabb kötete Interjú a lombhullásról egy novemberi tölggyel címmel hamarosan a Kalligram Kiadónál lát napvilágot.