Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Fotó: Varga Ilona

Csombor Rita versei

Az árnyékok mostanában / megnyúlnak és elfogynak reggelente, / amikor melléd bújok melegedni  / pont ebben a megállóban.

Sajátos szimmetria


Az árnyékok mintha áprilisi reggelek megnyúlt
búbos kemencéi lettek volna. Szigorú rendben
álltak egymás mellett, mintha ugyanazzal a fegyelemmel
próbálnák kordában tartani a belső tüzet.

Az üreges oszlopok belsejéből felszálló
betonszürke füst ívet rajzolt a várakozó
emberek köré, a tűztér sajátos szimmetriáját
a sínek párhuzamossága bontotta csak meg.

A kemencetestek és az útszéli korlát
közti sutban bújtam el,
én is a villamost vártam, hogy
háromezer-négyszázötödszörre
próbáljalak megtalálni, hátha
pont akkor pont azt az ajtót
választod, amit Kamaraerdő
felé tartva én.

Pedig csak melegedni vágytam
az árnyékok között azokon
az oszlopokon egyensúlyozó reggeleken,
amikor a háromszögletű
üvegtetők alá beálltam, hátha
te is pont akkor pont azt
a tetőn megtörő fénygörbét választod,
amit akkor én.

Az árnyékok mostanában
megnyúlnak és elfogynak reggelente,
amikor melléd bújok melegedni
pont ebben a megállóban.

Az oszlopok belsejéből felszálló füst
ívet rajzolt körénk, lábunk alatt a beton
mintha húszoldalú kockákra tört volna,
hogy semmi se törhesse meg
a tűztér sajátos szimmetriáját.


Félig egészen

Az ismerős járomcsont tűnt fel először
majd a lépések mozdulata,
a halk és tapintatos surrogás.  
Olyan volt, mint mikor az ejtőernyős buborékok
a víz alatt hirtelen eloszlanak egy tenyértől.

Aztán egy pillanat múlva
a borosta fekete-őszes erdejében
találtam magamat.
Csendes esődben tábort vertem.
Úgy érkeztem világodba,
mint ahogy a kontaktlencse
a helyére csusszan.
Te minden követ mohával
és puha levelekkel takartál el,
magadat is megpróbáltad,
de végül előmerészkedtél a rejtekedből.   

*

A folyó mellett kerítést építettünk,
a kiskapu nyikorog,
és a víz felé kígyózó út
kövei billegnek, mikor
félig lelóg a lábunk.

Mi is állandó mozgásban vagyunk
és hullámzunk, és mellkasod
csupasz foltjainak táncát levegővételkor
meg kell jegyeznem,
mert néha elfelejtelek.

Olyankor megismétled a szavakat
és a mozdulatokat is
tudod, hogy amőba-memóriám körbefon,
nem távozok, nem távozol,
csak félig lelógunk,
mintha puha inda lenne körénk fonva,
közeledünk magunkhoz, egymáshoz,
a folyóparti kerítéshez a kapuval,
félig billegünk,
félig egészen.

Csombor Rita 1985-ben született. Középiskolai magyartanár, PhD hallgató a Szegeden. Első verseskötete 2018-ban jelent meg Smink nélkül címmel a FISZ Könyvek Sorozatban.