Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Fotó: Varga Ilona

Csombor Rita versei

Az árnyékok mostanában / megnyúlnak és elfogynak reggelente, / amikor melléd bújok melegedni  / pont ebben a megállóban.

Sajátos szimmetria


Az árnyékok mintha áprilisi reggelek megnyúlt
búbos kemencéi lettek volna. Szigorú rendben
álltak egymás mellett, mintha ugyanazzal a fegyelemmel
próbálnák kordában tartani a belső tüzet.

Az üreges oszlopok belsejéből felszálló
betonszürke füst ívet rajzolt a várakozó
emberek köré, a tűztér sajátos szimmetriáját
a sínek párhuzamossága bontotta csak meg.

A kemencetestek és az útszéli korlát
közti sutban bújtam el,
én is a villamost vártam, hogy
háromezer-négyszázötödszörre
próbáljalak megtalálni, hátha
pont akkor pont azt az ajtót
választod, amit Kamaraerdő
felé tartva én.

Pedig csak melegedni vágytam
az árnyékok között azokon
az oszlopokon egyensúlyozó reggeleken,
amikor a háromszögletű
üvegtetők alá beálltam, hátha
te is pont akkor pont azt
a tetőn megtörő fénygörbét választod,
amit akkor én.

Az árnyékok mostanában
megnyúlnak és elfogynak reggelente,
amikor melléd bújok melegedni
pont ebben a megállóban.

Az oszlopok belsejéből felszálló füst
ívet rajzolt körénk, lábunk alatt a beton
mintha húszoldalú kockákra tört volna,
hogy semmi se törhesse meg
a tűztér sajátos szimmetriáját.


Félig egészen

Az ismerős járomcsont tűnt fel először
majd a lépések mozdulata,
a halk és tapintatos surrogás.  
Olyan volt, mint mikor az ejtőernyős buborékok
a víz alatt hirtelen eloszlanak egy tenyértől.

Aztán egy pillanat múlva
a borosta fekete-őszes erdejében
találtam magamat.
Csendes esődben tábort vertem.
Úgy érkeztem világodba,
mint ahogy a kontaktlencse
a helyére csusszan.
Te minden követ mohával
és puha levelekkel takartál el,
magadat is megpróbáltad,
de végül előmerészkedtél a rejtekedből.   

*

A folyó mellett kerítést építettünk,
a kiskapu nyikorog,
és a víz felé kígyózó út
kövei billegnek, mikor
félig lelóg a lábunk.

Mi is állandó mozgásban vagyunk
és hullámzunk, és mellkasod
csupasz foltjainak táncát levegővételkor
meg kell jegyeznem,
mert néha elfelejtelek.

Olyankor megismétled a szavakat
és a mozdulatokat is
tudod, hogy amőba-memóriám körbefon,
nem távozok, nem távozol,
csak félig lelógunk,
mintha puha inda lenne körénk fonva,
közeledünk magunkhoz, egymáshoz,
a folyóparti kerítéshez a kapuval,
félig billegünk,
félig egészen.

Csombor Rita 1985-ben született. Középiskolai magyartanár, PhD hallgató a Szegeden. Első verseskötete 2018-ban jelent meg Smink nélkül címmel a FISZ Könyvek Sorozatban.