Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Fotó: Varga Ilona

Csombor Rita versei

Az árnyékok mostanában / megnyúlnak és elfogynak reggelente, / amikor melléd bújok melegedni  / pont ebben a megállóban.

Sajátos szimmetria


Az árnyékok mintha áprilisi reggelek megnyúlt
búbos kemencéi lettek volna. Szigorú rendben
álltak egymás mellett, mintha ugyanazzal a fegyelemmel
próbálnák kordában tartani a belső tüzet.

Az üreges oszlopok belsejéből felszálló
betonszürke füst ívet rajzolt a várakozó
emberek köré, a tűztér sajátos szimmetriáját
a sínek párhuzamossága bontotta csak meg.

A kemencetestek és az útszéli korlát
közti sutban bújtam el,
én is a villamost vártam, hogy
háromezer-négyszázötödszörre
próbáljalak megtalálni, hátha
pont akkor pont azt az ajtót
választod, amit Kamaraerdő
felé tartva én.

Pedig csak melegedni vágytam
az árnyékok között azokon
az oszlopokon egyensúlyozó reggeleken,
amikor a háromszögletű
üvegtetők alá beálltam, hátha
te is pont akkor pont azt
a tetőn megtörő fénygörbét választod,
amit akkor én.

Az árnyékok mostanában
megnyúlnak és elfogynak reggelente,
amikor melléd bújok melegedni
pont ebben a megállóban.

Az oszlopok belsejéből felszálló füst
ívet rajzolt körénk, lábunk alatt a beton
mintha húszoldalú kockákra tört volna,
hogy semmi se törhesse meg
a tűztér sajátos szimmetriáját.


Félig egészen

Az ismerős járomcsont tűnt fel először
majd a lépések mozdulata,
a halk és tapintatos surrogás.  
Olyan volt, mint mikor az ejtőernyős buborékok
a víz alatt hirtelen eloszlanak egy tenyértől.

Aztán egy pillanat múlva
a borosta fekete-őszes erdejében
találtam magamat.
Csendes esődben tábort vertem.
Úgy érkeztem világodba,
mint ahogy a kontaktlencse
a helyére csusszan.
Te minden követ mohával
és puha levelekkel takartál el,
magadat is megpróbáltad,
de végül előmerészkedtél a rejtekedből.   

*

A folyó mellett kerítést építettünk,
a kiskapu nyikorog,
és a víz felé kígyózó út
kövei billegnek, mikor
félig lelóg a lábunk.

Mi is állandó mozgásban vagyunk
és hullámzunk, és mellkasod
csupasz foltjainak táncát levegővételkor
meg kell jegyeznem,
mert néha elfelejtelek.

Olyankor megismétled a szavakat
és a mozdulatokat is
tudod, hogy amőba-memóriám körbefon,
nem távozok, nem távozol,
csak félig lelógunk,
mintha puha inda lenne körénk fonva,
közeledünk magunkhoz, egymáshoz,
a folyóparti kerítéshez a kapuval,
félig billegünk,
félig egészen.

Csombor Rita 1985-ben született. Középiskolai magyartanár, PhD hallgató a Szegeden. Első verseskötete 2018-ban jelent meg Smink nélkül címmel a FISZ Könyvek Sorozatban.