Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...
Fotó: Expression Studió

Kovács Újszászy Péter versei

Összehúzódott a száraz anyagon, / majd kavicsként zuhant a víz alá. / Napról napra fakóbb lett. / Amikor rátaláltam,  / kéksége fehérré halványodott.



A sziámi harcoshal


Kora tavasszal került hozzám.
A tasakon pára ült.
Uszonyait alig használta.
Nem evett az akváriumban.
A vizet mindennap cseréltem.
A fulladástól féltettem őt,
hogy megfojtja a nyálka.
A hálóban sosem vergődött.
Összehúzódott a száraz anyagon,
majd kavicsként zuhant a víz alá.
Napról napra fakóbb lett.
Amikor rátaláltam,
kéksége fehérré halványodott.



Újjászépülés
Kaltenecker Lilinek

Szemed alá aprócska ráncokat csempész a reggel.
Fülbevalód precízen kattan,
mintha a kialvatlanság képtelen lenne
eltompítani az újjászépülés folyamatát.
Az alma mellé elszívsz egy cigit.
Miközben a füst bretondora száll,
az öcsédre gondolsz.
Napok óta nem találkoztatok.
Ha nem vagy otthon, átköltözik a szobádba.
Tekintete a könyvgerinceken ücsörög.
Odaképzel a polc elé,
ahogy szabad délelőttökön
kiválasztod kedvenc olvasmányodat.
A takaró rejtekébe kívánozik vissza.
Szeme résnyire nyílik.
Álmos, de nem alszik el.   
Mintha sejtené, hogy te is ébren vagy már.
A füst az alma zamatával keveredik.
A cigaretta kialszik ujjaid között.


A séta ideje

Alkotnyatkor kiülünk az erkélyre.
A rottweilerek a párkányra támaszkodnak.
Figyelik az autók neszét.
A kutyák közelében állsz,
megnyalják kézfejed,
mintha most akarnának megismerni.
A szabadban sosem gyújtunk rá.
Csak a benzingőz száll fel az emeletre,
és terjed szét a félig nyitott térben.
Családtagjaink szűkölni kezdenek.
Elérkezett a séta ideje.

Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi karának magyar-angol szakán diplomázott 2019-ben. Kutatási területe a 20. század első felének magyar irodalma, Török Sophie költészete. Alkotásaival több antológiában is szerepelt. Rendszeresen közöl recenziót, irodalomkritikát a kolozsvári Helikon irodalmi folyóiratban. Műfordítóként az Echinox kulturális-irodalmi lapban debütált. Versei jelentek meg a Várad folyóiratban, a Magyar Naplóban, az erdélyi Előretolt Helyőrségben, az Irodalmi Jelenben, a Helikonban továbbá a SZIFonline felületén. Általában verseket ír, de az esszé és tárca műfaja sem idegen tőle.