Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Fotó: Expression Studió

Kovács Újszászy Péter versei

Összehúzódott a száraz anyagon, / majd kavicsként zuhant a víz alá. / Napról napra fakóbb lett. / Amikor rátaláltam,  / kéksége fehérré halványodott.



A sziámi harcoshal


Kora tavasszal került hozzám.
A tasakon pára ült.
Uszonyait alig használta.
Nem evett az akváriumban.
A vizet mindennap cseréltem.
A fulladástól féltettem őt,
hogy megfojtja a nyálka.
A hálóban sosem vergődött.
Összehúzódott a száraz anyagon,
majd kavicsként zuhant a víz alá.
Napról napra fakóbb lett.
Amikor rátaláltam,
kéksége fehérré halványodott.



Újjászépülés
Kaltenecker Lilinek

Szemed alá aprócska ráncokat csempész a reggel.
Fülbevalód precízen kattan,
mintha a kialvatlanság képtelen lenne
eltompítani az újjászépülés folyamatát.
Az alma mellé elszívsz egy cigit.
Miközben a füst bretondora száll,
az öcsédre gondolsz.
Napok óta nem találkoztatok.
Ha nem vagy otthon, átköltözik a szobádba.
Tekintete a könyvgerinceken ücsörög.
Odaképzel a polc elé,
ahogy szabad délelőttökön
kiválasztod kedvenc olvasmányodat.
A takaró rejtekébe kívánozik vissza.
Szeme résnyire nyílik.
Álmos, de nem alszik el.   
Mintha sejtené, hogy te is ébren vagy már.
A füst az alma zamatával keveredik.
A cigaretta kialszik ujjaid között.


A séta ideje

Alkotnyatkor kiülünk az erkélyre.
A rottweilerek a párkányra támaszkodnak.
Figyelik az autók neszét.
A kutyák közelében állsz,
megnyalják kézfejed,
mintha most akarnának megismerni.
A szabadban sosem gyújtunk rá.
Csak a benzingőz száll fel az emeletre,
és terjed szét a félig nyitott térben.
Családtagjaink szűkölni kezdenek.
Elérkezett a séta ideje.

Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi karának magyar-angol szakán diplomázott 2019-ben. Kutatási területe a 20. század első felének magyar irodalma, Török Sophie költészete. Alkotásaival több antológiában is szerepelt. Rendszeresen közöl recenziót, irodalomkritikát a kolozsvári Helikon irodalmi folyóiratban. Műfordítóként az Echinox kulturális-irodalmi lapban debütált. Versei jelentek meg a Várad folyóiratban, a Magyar Naplóban, az erdélyi Előretolt Helyőrségben, az Irodalmi Jelenben, a Helikonban továbbá a SZIFonline felületén. Általában verseket ír, de az esszé és tárca műfaja sem idegen tőle.