Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...

Sütő Csaba András versei

mosogatóban a tálca aljáról a szifonba húzza az örvénylő víz, nehéz zsírok tapadnak meg a könyökkanyarban, visszaszörcsög a trutymó, a kívánatos falatok maradéka beáll, harántol, oldalaz, tekereg a szifonban a zsír. a csepegtetőben élükre állított tányérok, felfordított fazekak, összedobált eszcájg, gőzölgő porcelánbögrék, a mosogatórongy oldatlan cukorszigeteket töröl el.

holdfényben mutatkozó tárgyak                            

van, ami összeütközik. koccan, súrlódik, csendül a kamrában az olajtól fénylő lapra fogatott satu, a szekrény nyitott ajtaján szögekre aggatott villáskulcsok, menetvágó, pléhdobozok anyák, alátétek, csavarok. reszelők kalapácsok, tátott pofájú fogó ottfelejtve, behúzott ajtórésben szálldos a felhibbanó por, gépszag, oszló vashomály. az asztal felett lámpazsinór alatta dobozok lejjebb a por szürke és kék fémesője, vas- és acélreszelék, gyaluba szorult forgácsok, szermetdarabok.

vezeti a holdfény
az ártéri réten

nyárak nyírek botlófűzek között
harmatos fűben
kiszáradt mederágban

vezeti a holdfény
az ártéri réten

mosogatóban a tálca aljáról a szifonba húzza az örvénylő víz, nehéz zsírok tapadnak meg a könyökkanyarban, visszaszörcsög a trutymó, a kívánatos falatok maradéka beáll, harántol, oldalaz, tekereg a  szifonban a zsír. a csepegtetőben élükre állított tányérok, felfordított fazekak, összedobált eszcájg, gőzölgő porcelánbögrék, a mosogatórongy oldatlan cukorszigeteket töröl el.

tálalón, kredencen a roskadó étkészlet. csetreszek armadája bontja az időt, kedvelt hév- és üdülővizeink partjáról, szőlő- és borvidékekről álmodó kristálypohármetszetek, régi várak udvaráról elhordott kerámiák, fogják a port, tartják az időt, égzengéskor csilingel, vándorol, megnyugszik megint.

füles és fülmentett bögrék és poharak, épek és csorbák, az elhúzható üvegajtó egymást előtt elcsúszó síkjai, a kilincsek, fogantyúk körül a kopások, repedések, festéktől a fáig, a lecsapódott gőz, a lehűlt zsír.

 

amíg a fejből


amíg a fejből kiröppen minden. a madarak némák, kussol a nászon átszűrt békahad. tücskök és szöcskék évada ez, rövidebb szakokban, néhány ülésben, hosszabb szökkenésekkel, dörzsöli lábát, és az ég az új látvánnyal előrukkol. megunhatatlan, nonszensz és felfogható, pohár tintába sárga csillámok.

ragyog és a szembe
folydogál a csillagóceán

nézik a távoli fényt
a sötétlő égbolt alá
beszorul a váll az ív

ragyog és a szívbe
ömlik a csilló óceán

felfolyt a por az ég tetejére, az űr hidege lezúgott, fürdik a folyó partjai között, előcsatangolnak az elkóbor macskák, ülnek, vakaróznak, tisztítják maguk, bundájukon hálás gazdakéz simít végig, konzervek tetejét szakítja fel az erő, pereg a száraz macskatáp, a maradékra felkészül a szerény, céltudatos süncsalád. szürkülnek, cirmosodnak, eltűnnek, felolvadnak az este érkező hüssében, farkuk imbolyog távozóban, a sötétbe oldalogva.

gyűlik a sötét szakad
ing a peremeken

kócos üstökkel vonul
átér halad borotválatlanul
terjed a búcsúzó utcafényben

gyűlik a sötét
poharát borogatja a hajnal

bokáig, térdig ér a harmat, dördül az elhaladó lábak nyomán, az autók motorja felzúg, megáll, motorjuk pattogva hűl a kasztnitól óvva garázsban, utcán, féltetők alatt, udvaron.

amíg a fejből kiröppen minden, a feszesre húzott, a téphetetlennek hitt, reggel megkent, acélozott, napjában megénekelt idegek elsimulnak, a testháló lazul, ernyedő izmokon beeső rács.

selymeket dobál magára az esti telivér, az öszvér kifúj, prüszköl, dohog, toppant a maradék az istállók falai közé mentve, ólakban toll- és szőralakulatok között kotorász a sötét, sárgán, zölden világítanak a szemek, száron a paradicsom, elszáradt cseresznyék bólogatnak, feketére égetten, magukra hagyva, a seregélyek sem jöttek el, az érett, piros gömbök belevesznek a félhomályba, toboz és tűlevél a magasra nőtt fűben, zöld és barna, barna és zöld.

Sütő Csaba András 1979-ben született Győrben. Költő, az Ambroozia folyóirat szerkesztője. Nagybajcson él. Legutóbbi kötete: nempróza (versek). Napkút Kiadó–Kalota Művészeti Egyesület, Budapest, 2019.