Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...

Sütő Csaba András versfüzére

az az idézhetetlen hang / azok a morajok / az a fekete- / fehérben elképzelt rémület / testével véd öregapám / öreganyámra fekszik / nagybátyámra / anyámra / rám fekszik / szabadkáról idáig szöktetett testével / a szapi és bácsai testre veti magát / a jövőt ne érje nyomás szilánk

 

LEGENDE

[kezdődik]

az egyik pilótaülést rögzít
a másik szárnyat szegecsel
átvillan a fémről pattogó napnyalábon
öregapám megismerkedik öreganyámmal

ugyanazt a gépet szegecselve
a vagongyárban
együtt futnak aztán
a szénába bújnak
a bombák repeszei elől

[stuka]

az az idézhetetlen hang
azok a morajok
az a fekete-
fehérben elképzelt rémület
testével véd öregapám
öreganyámra fekszik
nagybátyámra
anyámra
rám fekszik
szabadkáról idáig szöktetett testével
a szapi és bácsai testre veti magát
a jövőt ne érje nyomás szilánk

[el és vissza]

németországban lesz az esküvő
lagzi bajosan és alig kivel
háború van de vége lesz
a bácsai házak visszafogadják
simon józsef és győri mária lányát az árvát

[szájmon fürdik]

ha az ártérben élsz számíts rá
ha hullámtér tudd lehet úgy
nem marad semmid
ahogy nekünk se maradt
egy fénykép egy ruha
egy elbeszélés se sok annyi se
józsef józsef mindent elvisz a víz
haján samponnal kezében szappannal
áll térdig a zavaros lében mossa a haját
átszakadt józsef mindent elvisz a víz
ne füröggyé te szerencsétlen
süvölti szájmonnak
ötvennégyben
gátszakadás után
öreganyám

[fizetség]

nem marad semmi csak az újjáépítés
árvaságra árvíz kegyelemre kenyér
túlélték botrányosan
hosszú évekkel fizettek érte

Sütő Csaba András 1979-ben született Győrben. Költő, az Ambroozia folyóirat szerkesztője. Nagybajcson él. Legutóbbi kötete: nempróza (versek). Napkút Kiadó–Kalota Művészeti Egyesület, Budapest, 2019.