Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Fotó: Paulusz Kristóf

Taródi Luca versei

Nagy viharok alatt a szél könnyedén dobálta / a halat, / nem bírta már tovább saját terhét; / beroskadt, mintha elúszott volna a tejút alatt, / és az emberek kavicsokként / verődtek össze az ízelt barlangban, / egyre tisztábbra csiszolva egymás testét.


A ponty


János,
aki a ponty gyomrában lakott,
régebben villanyszerelőként
dolgozott, aztán megunta,
és fiatalon átköltözött a halba.
Berendezett magának egy szobát,
otthonossá téve a testet
„egy anyaméh se nézhet ki különbül”
dőlt hátra elégedetten, és bekapcsolta
a tv-ben a halász-vadász csatornát.

Ahogy teltek az évek,
egyre többen jöttek
a hal gyomrába lakni,
gyerekek, nők és erőtől duzzadó férfiak.
János, aki rabja volt megszokásainak,
nem akart elmenni, de beállt közéjük
elvégre, máshol is kezekből épülnek a folyami hidak.

A gyomorbéli világ tágult
és egyre színesebb lett,
– az emberek nagyobb házakat,
és tulipános kerítést akartak –
ezért Jánost tették meg alappillérnek.
Ő állt legközelebb
a halhoz, és dühösen
kérte a teret,
hogy adjon még nagyobb részeket.
Így a nép négykézláb
szürcsölte iszapos vérét,
és olajos húsát harapta,
végtelen szabadságot képzelt a testbe
és nem számolta tovább
a bent töltött éveket.

De mikor a hal már mindenét odaadta,
Jánost összepréselte
a levegő utáni vágy;
beszivárgott a vékonyodó inakba
egy veszélyes gondolat,
mely szerint: kint néha teltebben kel fel a nap,
mint odabent,
és az emberek számolni
kezdték az égen a fényes pontokat.

János a távozás mellett döntött,
többé már nem
érzett a hal iránt vonzalmat. Viszlát – integetve búcsúzott tőle.

Villanyszerelő híján
a csillagok sorra kiégtek;
a ponty boglyas gerincéről lealkonyodtak
az égitestek,
csurig töltve sötétséggel
az odvas birodalmat.

Nagy viharok alatt a szél könnyedén dobálta
a halat,
nem bírta már tovább saját terhét;
beroskadt, mintha elúszott volna a tejút alatt,
és az emberek kavicsokként
verődtek össze az ízelt barlangban,
egyre tisztábbra csiszolva egymás testét.

Amikor évek múlva
egy homokkal borított zátonyra 
köpték a habok,
János, gyermeki honvággyal eltelve
rohant a kiszáradt testhez.
Kivett a gyomrából
egy odvas kavicsot,
és óvatosan a füléhez emelte.

Hallotta az édesedő vízben locsogó
lábát,
ahogy ráüvöltenek, mikor
kilopja a befőttből az
uborkát.

János elgondolkodott; hogy a hal
érte vajon könnyeket hullatna?
Így kimászva a vízből vajon még visszamászhatna?
De a hűséges éhező etet;
régi ismerősként fogadta vissza a testbe –
végül is ez az egyetlen hely, ahol
anélkül tarthatja
vissza a levegőt, hogy megfulladna.

 

Meggymag


A konyhát és az ebédlőt elválasztó fehér függöny mögött
anyám meggyet magoz.
Jobbra teszi a magot,
balra a zselés gyümölcsbelet, kézkrém-illatot
fúj a huzat a függönyön át.
A vékony szövet megszűri alakját,
a születésem előtti negyven évben begyakorolt
mozdulatainak csak a kivetülését szabad látnom,
mint a magzat,
aki csak hangokat hall,
artikulálást még nem láthat a szájakon.
Később talán ő is rájön;
a száraz, görcsös ujjak
ösztönösen dolgoznak azon,
hogy csak olyan mozdulatok látszódjanak át,
melyek évekkel ezelőtt elültettek benne
egy meggymagot, de még nem bonthatja szét
tenyerével a földet. 

 

Taródi Luca 1995-ben született Budapesten, jelenleg az ELTE Irodalom- és Kultúratudomány mesterszakán tanul összehasonlító irodalmat. Főleg kritikaírással foglalkozik, szabadidejében lírát és prózát ír, valamint kirándulni jár.