Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kovács Kincső: A halhatatlan idill – júliusi-augusztusi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Papír alapú folyóiratok véletlenül szoktak a kezem ügyébe kerülni, általában valamilyen egyetemi kerekasztal-beszélgetés alkalmával. Pedig sokkal átláthatóbbnak tartom a print formátumot, és egyszerűen jobb a hangulata. Néhány folyóirat aktuális számát letöltöttem, hogy beválogassam. De végül formátum alapján szelektáltam a szemléhez, ha már nem kényszerülök arra a nyári időszakban, hogy képernyőt bámuljak, tehát végül csak papír alapúak kerültek be. Így is bőségzavart okozott bennem a kínálat, de ez valahol öröm is. Előre megterveztem az utat Debrecenen belül, végiggondoltam, hol lehet folyóiratokat venni. A Fórum és a Malompark újságosai biztos helyek, a lottószelvényekkel szemben külön irodalmi részleg van. Erdélyi lapok a Partium-házban kaphatók. Eddig terjed nagyjából a látóköröm, talán néhány belvárosi kávézóban bukkanhatunk rá egy-egy régebbi kiadványra. Nagyon jó élmény volt olvasni a lapszámokat, sokat utaztak velem, kánikulában, kihalt megállókban, máskor otthon a kertben lapozgattam őket. Kerestem a szövegekben az aktualitást, többször sikerült átvenni a hangulatot, a látásmódot. Ennél csak azt tartom érdekesebbnek, hogy ki mi alapján mazsoláz ki szövegeket a repertoárból.

Bővebben ...
Fotó: Hegedűs Gyöngyi

Bölénytakaró (részletek)

egy kedves ismerősöd megkérdezi, mennyi / szeretetet bír el egy ember?, nem válaszolsz, / csak mosolyogsz, noha azt gondolod kapásból, / hogy bármennyit, a kérdés sokkal inkább az, / mennyi szeretetlenségtől nem omlasz össze, /vagy meddig bírod egyáltalán szeretet nélkül

IDŐVEL PERSZE ENYHÜL A FÁJDALOM,

nem is kell hozzá túl sok,

és valahogy mindig is tudtad mikor kell
belépni vagy lelépni, megérkezni, megérezni,
mit mikor hogyan kell csinálni, beleállni nyakig
a pillanat hullámverésébe, jókor vagy rosszkor,
vagy legrosszabbkor, mikor mi kell éppen a kis
belső változásodhoz, ha fáj is újra, mint akkor,
amikor fél év katonaság után, amikor végre
hazaengedtek, meglepetést akartál szerezni
a hidrogénszőke bombázónak, ezért váratlanul
állítottál be, addig csak írtad neki szorgalmasan
a leveleket, ő néha meglátogatott, de jól bírtad,
ő sajnos kevésbé,

fél év után váratlanul hazaengednek, lepakolsz
otthon és már vágtatsz is át hozzá, a szomszéd
város hatalmas lakótelepére, szülei lakásába,
de már a lépcsőházban sejted, hogy valami
nincs rendben, az ilyesmit megérzi az emberi lény,
csak nem mindig akar figyelni a megérzéseire,
kopogsz, csengetsz, semmi, valahogy mégis tudod,
hogy otthon van a lány, így nem hagyod abba, és
amikor kinyitja végre, tökéletes a shakespeare-i
forgatókönyv, bukta van, még mentené a helyzetet,
hogy nincs semmi gond, csak gyere vissza máskor,

és hiába vagy későn érő naiv típus, de ennyire
nem, erre persze kidobja a lány a pasit, a régi
szeretőjét, szerelmét, majd berángat, hogy
elmondja, hogy csak téged szeret, de nem bírta
tovább a régi pasi ostromát, ilyeneket mond,
a fiatal indián férfi pedig mint a kő, hideg,
megfagyott benne valami egy pillanat alatt,
tudja, hogy ez már nem a megbocsátáson múlik,
és meg is mondod neki, hogy vége, hiába sír,
könyörög a lány, hiába tűnik őszintének, mégis,
mégse, nem megy már, a csalódásokat még meg
kell szokni, meg kell tanulni elviselni, és ezért
ér is még néhány. 

 

A CSALÓDÁSOKAT BIZONY MEG KELL SZOKNI,
ÉS ÉRNI FOG MÉG NÉHÁNY
,

annyi biztos, talán csak azért, hogy edzésben
maradj, bírni kell, mivel a fiatalkor folytonos
edzés, ezért sokkal nehezebb, és talán ezen
múlik minden később, nem lehet kevesebbel
megúszni, az a kérdés, meddig és hogyan
bírod,

sportolsz, csajozol, színjátszózol, zenélsz, 

ami jól esik, amit szívesen csinálsz, ami
kikapcsol vagy felszabadít kicsit, nem kell
folyton reál tárgyakkal foglalkoznod,

egy kedves ismerősöd megkérdezi, mennyi
szeretetet bír el egy ember?, nem válaszolsz,
csak mosolyogsz, noha azt gondolod kapásból,
hogy bármennyit, a kérdés sokkal inkább az,
mennyi szeretetlenségtől nem omlasz össze,
vagy meddig bírod egyáltalán szeretet nélkül,

a kérdések és irányaik sem véletlenek, a baj
annyira banális, hogy ugyanazok a kérdések
jönnek elő saját válságaid kapcsán, miért nem
tudott anyád az apáddal boldogan, szeretetben
együtt élni,

mi lehetett, mi volt az ok, ez most mindennél
jobban érdekelne, de már egyikük sem él, nem
tudod megkérdezni, pedig ez most nagyon fontos
lenne számodra,

lehet, hogy egyszerűen csak nem tudtak együtt
élni, de miért nem tudtak, annyira mások?,

és ez miért nem derült ki rögtön, ilyeneket csak
utólag kérdezhet valaki, azt szokták mondani,
hogy elmúlik a szerelem és ott marad az egyik
emberi lény egy másik, hirtelen idegenné váló
emberi lénnyel, és nem értik meg egymást,

mintha két idegen nyelvet beszélnének,
és egyikük sem érti már egykori önmagát,
ilyesmit talán fel lehetne dolgozni, dolgozni
a problémán, megérteni, eldönteni, fontosak-e
egymásnak mégis, menthető-e a menthetetlen-
nek látszó,

van olyan, hogy már annyira nagy a szeretet-
lenség, az értetlenség a másik iránt, hogy csak
a logisztika tartja össze őket vagy már az sem,
kérdezel magadba nézve,

és van olyan pillanat, amikor minden felülíródik
egy rossz döntés alapján?

Jász Attila (1966) költő, esszéista, lapszerkesztő és kiadó (Új Forrás). Egyébként még mindig fényipari tanuló. Tartózkodási helye ismeretlen. Állítólag feltűnik néha a Gerecse egyik nyúlványának tetején kutyájával, nyomukban nélkülözhetetlen társával, Csendes Tollal. Szereti, ha a művei beszélnek helyette. (Legutóbb BELSŐ ANGYAL című kötete a Kortárs Kiadónál 2019-ben.) Díjai és díjazottai is vannak számosan.