Halmosi Sándor versciklusa
- Részletek
- Írta: Halmosi Sándor
Ha mégis kitavaszodna, még mindig / ott lennének a csűrök. A csűrök között / légvonalban egy elnyújtott, nagy ölelés. / Fölötte nulla mértékű, sűrű halmazok, / alatta kontinuum. Derékig gázolsz / benne, de megtalállak az eredőben. / Megkönnyezed, amikor kilépünk belőle. / Nevetsz, amikor bontom a sort.
Apokrif
És mindig összesúgtak a háta mögött,
és kinevették. Volt, hogy összevarrták
a száját, hogy ne beszéljen. Ha tudták,
kikerülték. Ha nem tudták kikerülni,
nekimentek és föllökték. Rendszeresen
ütlegelték, mert tudták, hogy nem üt vissza.
De sose néztek a szemébe. Kigúnyolták
és leköpték azokat, akiket meggyógyított,
rögtönzött színpadokon utánozták gesztusait,
szavajárását. Ezt mindenki tudta.
De azt beszélik, hogy volt egy hely,
ahova a főpapok se léphettek be.
Ott őrizték a szavait ketten, jó pénzért.
Valami masina éjjel-nappal az ellentmondásokat
kereste bennük. Egyszer, hosszú idő után
találtak is egyet. Ettől éktelen haragra gerjedtek,
és kőbaltákkal szétverették, és megölették
az ezermestert is, aki megalkotta.
(Hiányzik). Külön szót találtak rá.
Belülről horzsol
Ha kimondod, felhasítja a látszat vékony bársonyát.
Ha nem mondod ki, belülről horzsol.
Deconstructio
Kiteríteni egy pokrócnyi területre mindent,
ami egy szervezeti egység, mentőautó,
postás, szerelmesek piknikje, két fős
zenekar, tűzoltó, biciklis honvéd, és ezt
felülről lefényképezni. Magyar találmány.
Szétszedni, egymás mellé tenni, és úgy hagyni.
Azt hinni, hogy ez minden.
Azt hinni, hogy ez jó.
Hogy kinyitva a mellkas, szabadon a szív,
lehántva a fejbőr, és nyilakkal mutatni,
hol a trepanáció. A lélek láb mellé téve,
a sarokban az ihlet, sztaniolba csomagolt
iszonyat. Eszköz, tárgy, ami matéria,
egy sem. Szem kifeszítve, karok széttárva.
A meztelenség, mint stigma.
Az aura feltekerve, mint a Magányos cédrus
ama napon. A kép fekete-fehér.
A blende végtelen.
Megszállottnak kell lenni
Megszállottnak kell lenni ahhoz, hogy le
merjünk mindig ugrani, megszállottnak
és őrültnek. És minél inkább nem mer a test,
annál inkább akar a lélek. Az utolsó szakadt
inak nem tartják már, nem is rántják vissza.
Az a bizonyos misztikus kilépés, és a forrás
néma lüktetése, szünet. Különös illatok.
Vágás. Tárgyak hangtalan koppanása.
Rángatózás, flash. Végtelen szünet. Aztán
visszatérés a testbe, megint a szavak, a beszéd
mímelése. Hangzavar. Tátogás.
Sorvezető
Ha mégis kitavaszodna, még mindig
ott lennének a csűrök. A csűrök között
légvonalban egy elnyújtott, nagy ölelés.
Fölötte nulla mértékű, sűrű halmazok,
alatta kontinuum. Derékig gázolsz
benne, de megtalállak az eredőben.
Megkönnyezed, amikor kilépünk belőle.
Nevetsz, amikor bontom a sort.
A margó alatt
Amit nem mondunk ki, felírják az angyalok.
Amit ők sem adnak tovább, eget tart.
Kegyelem
És körbeölel
És körbezár elöl és hátul
És meglapogatja a lelked
Szebbnél szebb ígéretekkel
És elhiteti veled, hogy szolgálat
És könnyű borzongás az egész
Megöleltet a világ szépeivel
Elveszi tőled a világ szépeit
A kedves tárgyakat
Amik a kedves emberekkel kötnek össze
Szép szaténokkal feltörli a földről
Taknyodat és nyáladat, amin néha csúszni szoktál
Feltárja a nyelv gyönyörű mélységeit
Amin hallgatnod kell
A vádlóid előtt
Gyengéden megölel
A te gyengédségeddel
Füledbe súg és megcsókol
A tőled tanult örök-pecsét-csókkal
Ellesi tőled a tantrát hiánytalanul
Autogramot kér az örökkévalóságnak
Letörli meggyötört arcodról
A könnyeket
Megpaskol
És odadob megint az ördögnek
Maga helyett.
Érted.
Halmosi Sándor (1971, Szatmárnémeti) költő, műfordító, kiadóvezető, matematikus. Eddig nyolc verses- és számos műfordításkötete jelent meg, verseit több, mint tíz nyelvre fordították. Aktív kapcsolatot ápol a világ számos országának írószövetségével és írójával, 2020-tól teljes jogú tagja a párizsi székhelyű Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémiának. Az AB ART kiadó két új világirodalmi sorozatának (Lyra omnis, Prosa omnis, sorozatterv: Fábián István) életre hívója, Balázs F. Attilával közösen. Számos hazai és nemzetközi irodalmi és kulturális egyesület, szervezet tagja és alapítója. 2020 februárjának elején megírja az Ora et labora című irodalmi kiáltványt, február végén, hét nap alatt a Napszálkák című kötetet. Mindkettőt lefordították azóta vietnámira, spanyolra és szerbre, illetve elhangzottak az idén 30 éves Medellíni Nemzetközi Költészeti Fesztiválon is.
