Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Fotó: Dénes Boróka

Biró Sára versciklusa

csak az a bakancsa maradt nálam / amit megrágott a kutya / recés talpába szorult kavicsok / a hozzám intézett szavai / nyelvemmel piszkálom ki / a számban hordom őket / csikorgatom rajtuk a fogaim

búcsúvázlatok

koncert

egy oktáv nyolc hang
szívemben négy billentyű
két ütemet ismétel
szeret-nemszeret
hangszalagom hárfakíséret
torkomban két húr
szeret-nemszeret
cintányérként csattanó nyelvcsap
egy állkapocs utolsó kattanása
a reflektorok kialszanak
fogaim koncerttermében
nemszeret


barlang

utolsó mondatait mint barlangrajzokat
karcolja szájpadlásomra nyelvével
fogaim cseppkőoszloppá forrnak össze
testemben üregeket képez a sötétség
ha felnyitja mellkasom
denevérhangok frekvenciáján hallja
a bennem rekedt szavakat


kavics

csak az a bakancsa maradt nálam
amit megrágott a kutya
recés talpába szorult kavicsok
a hozzám intézett szavai
nyelvemmel piszkálom ki
a számban hordom őket
csikorgatom rajtuk a fogaim
míg simára nem kopnak
így tudom lenyelni őket

 
szobor

lávát önt végig a torkomon
így kötnek meg bennem az indulatok
így hűltünk ki végleg
szoborrá szeretett


Biró Sára 2001-ben született Marosvásárhelyen, jelenleg gimnazista. 2019-ben a Deákpoézis különdíjazottja volt. Versei eddig a KULTer.hu-n és a Műút-portálon jelentek meg.