Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Fotó: Szőcs Petra

Uri Asaf versei

Ez a nap szelíd változata, / mihez a pokol melege tapad. / Színre és formára, / édenből kimásolt minta, / s a kánaán kezdete. / Sötét arany, a mimóza sárgája, / elébe térdepelvén szép jövőt jósoltam: / utcákat, tereket ebben a városban, / terített asztalt, ahol jó irányba dőlnek a fák, / és az emberek soha nem látták a halál angyalát.


J. D. Watsont megkérdezték

 
J. D. Watsont megkérdezték:
van-e valami földöntúli a belsejében,
amitől a sejt élni képes?
 
Emígy szólt a válasza:
 
„Az álom édes és puha, mint a madár szárnya.
Általa valami a helyére kerül,
egy név, akire nem emlékszem.”
 
én minden nap elfelejtek egy nevet,
de segítséged
napszálltakor visszahozza.  
 
 
Idézet Józsué könyvéből (Joshua 10, 12–13)
(új fordítás)
 
Megállt a nap Givonban,
és a hold Ájálonban.
Megállt a nap,  
és a hold megállt,
Míg a nemzet bosszút állt.
 
 
A nap szelíd változata
 
Ez a nap szelíd változata,
mihez a pokol melege tapad.  
Színre és formára,
édenből kimásolt minta,
s a kánaán kezdete.
Sötét arany, a mimóza sárgája,
elébe térdepelvén szép jövőt jósoltam:  
utcákat, tereket ebben a városban,
terített asztalt, ahol jó irányba dőlnek a fák,
és az emberek soha nem látták a halál angyalát.  
 
 
Filigrán doboz
 
Italo Calvino doboza üres, de címkés,
filigrán, melyet mindenki,
még a szerző is üresen hagy,  
 

Svájci kereszt a hegytetőn
 
Meleg volt, napokig,
a lehűlés első jele: a tücsök megszólal.  
Az alpesi lejtő, fekete bárány,
testvérei tudják, hogy döglött.
Világoskék égre béget
a kék és lila harangvirág.


Uri Asaf (1942) vegyész, író, képzőművész, a Zohár magyarra fordítója. Legutóbb megjelent kötete: Életet adó betűk (2019).