Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Fotó: Szőcs Petra

Uri Asaf versei

Ez a nap szelíd változata, / mihez a pokol melege tapad. / Színre és formára, / édenből kimásolt minta, / s a kánaán kezdete. / Sötét arany, a mimóza sárgája, / elébe térdepelvén szép jövőt jósoltam: / utcákat, tereket ebben a városban, / terített asztalt, ahol jó irányba dőlnek a fák, / és az emberek soha nem látták a halál angyalát.


J. D. Watsont megkérdezték

 
J. D. Watsont megkérdezték:
van-e valami földöntúli a belsejében,
amitől a sejt élni képes?
 
Emígy szólt a válasza:
 
„Az álom édes és puha, mint a madár szárnya.
Általa valami a helyére kerül,
egy név, akire nem emlékszem.”
 
én minden nap elfelejtek egy nevet,
de segítséged
napszálltakor visszahozza.  
 
 
Idézet Józsué könyvéből (Joshua 10, 12–13)
(új fordítás)
 
Megállt a nap Givonban,
és a hold Ájálonban.
Megállt a nap,  
és a hold megállt,
Míg a nemzet bosszút állt.
 
 
A nap szelíd változata
 
Ez a nap szelíd változata,
mihez a pokol melege tapad.  
Színre és formára,
édenből kimásolt minta,
s a kánaán kezdete.
Sötét arany, a mimóza sárgája,
elébe térdepelvén szép jövőt jósoltam:  
utcákat, tereket ebben a városban,
terített asztalt, ahol jó irányba dőlnek a fák,
és az emberek soha nem látták a halál angyalát.  
 
 
Filigrán doboz
 
Italo Calvino doboza üres, de címkés,
filigrán, melyet mindenki,
még a szerző is üresen hagy,  
 

Svájci kereszt a hegytetőn
 
Meleg volt, napokig,
a lehűlés első jele: a tücsök megszólal.  
Az alpesi lejtő, fekete bárány,
testvérei tudják, hogy döglött.
Világoskék égre béget
a kék és lila harangvirág.


Uri Asaf (1942) vegyész, író, képzőművész, a Zohár magyarra fordítója. Legutóbb megjelent kötete: Életet adó betűk (2019).