Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...

Csató Anita versei

Csontállományban dunsztolom / a holtidőt. Konzerválom, mint nagyanyám / a nyár végén eltett befőtteket. A melegen tartott / csontüveg ma még funkcionál.


Genezis a fogkeféről

Amióta bezárkóztál, laborrá lett a fürdőszoba,
ahol kedved szerint újrajátszhatod a teremtést.
Kezdetben a fokokba ragadt szálakat figyelted,
a legkevésbé halott dolgokat körülötted.
Parókát készíthetnél belőlük vagy kócbabát magadnak.
Két nap után meguntad a számolgatást,
bedobtál mindent a lefolyóba, szörcsögjön csak a víz
a kanyarokat rendre elzáró gócok miatt.
Parfümjét negyedik napon a tükörre fújtad,
érezni akartad, hogy illan el a hideg illat,
azt gondoltad, a füstöt többé nem, csak ezt
az olcsó alkoholpárát engeded majd a tüdődbe.
Persze, ezek átmeneti szeszélyek voltak.
Hét nap kellett, hogy megtaláld, amit valóban kerestél:
az érintetlen fogkeféje sörtéi közé tapadt dentint
és cementet kaparásztad ekkor. Közben peregtek 
fejedben az együtt nézett bűnügyi sorozatok,
az elhunytat fogsor alapján azonosítják.
Azóta csendben ülsz, már csak ki kellene találnod,
mindezt mégis hová tudnád beépíteni?
 

Építkezés

A körmöd alatt hordtad haza a sok téglát,
este leengedted a lefolyón a kiszáradt darabokat,
másnap újra dagasztottad az agyagot.
Feltűrt ingujjban vízbe mártottad a földet,
ügyes kézzel illesztetted össze az elemeket,
a kockák alá farostot tettél, nem húztál vastag alapot,
önmagával vakoltad be a falait, nem hagytál rést sehol.
Csak a zsugorodással nem számoltál,
hogy a víz egyszer kiszárad,
megjelennek az első ráncrepedések,
ajtókat nyitnak az anyagon, beengedik az esőt,
kimossák  a rostokat, a sáros lé visszafolyik a szennyvízbe,
páráját belélegzed majd.

Tartósítás

Csontállományban dunsztolom
a holtidőt. Konzerválom, mint nagyanyám
a nyár végén eltett befőtteket. A melegen tartott
csontüveg ma még funkcionál. De a szalicil,
amit két kézzel szórok, pár év múlva ellenem fordul;
túltartósítom magam, csontvelőmet eszem,
míg végül nem marad más, csak pár üres sejt.
Egyhelyben ringok majd a poshadt lében,
mint a pocsolyába hulló, rothadt gyümölcs.

 
Csató Anita 1991-ben született Miskolcon. Egerben diplomázott magyar-etika szakon, jelenleg ugyanitt PhD-hallgató. Első versei a Váradban és az Agriában jelentek meg.