Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...

Csató Anita versei

Csontállományban dunsztolom / a holtidőt. Konzerválom, mint nagyanyám / a nyár végén eltett befőtteket. A melegen tartott / csontüveg ma még funkcionál.


Genezis a fogkeféről

Amióta bezárkóztál, laborrá lett a fürdőszoba,
ahol kedved szerint újrajátszhatod a teremtést.
Kezdetben a fokokba ragadt szálakat figyelted,
a legkevésbé halott dolgokat körülötted.
Parókát készíthetnél belőlük vagy kócbabát magadnak.
Két nap után meguntad a számolgatást,
bedobtál mindent a lefolyóba, szörcsögjön csak a víz
a kanyarokat rendre elzáró gócok miatt.
Parfümjét negyedik napon a tükörre fújtad,
érezni akartad, hogy illan el a hideg illat,
azt gondoltad, a füstöt többé nem, csak ezt
az olcsó alkoholpárát engeded majd a tüdődbe.
Persze, ezek átmeneti szeszélyek voltak.
Hét nap kellett, hogy megtaláld, amit valóban kerestél:
az érintetlen fogkeféje sörtéi közé tapadt dentint
és cementet kaparásztad ekkor. Közben peregtek 
fejedben az együtt nézett bűnügyi sorozatok,
az elhunytat fogsor alapján azonosítják.
Azóta csendben ülsz, már csak ki kellene találnod,
mindezt mégis hová tudnád beépíteni?
 

Építkezés

A körmöd alatt hordtad haza a sok téglát,
este leengedted a lefolyón a kiszáradt darabokat,
másnap újra dagasztottad az agyagot.
Feltűrt ingujjban vízbe mártottad a földet,
ügyes kézzel illesztetted össze az elemeket,
a kockák alá farostot tettél, nem húztál vastag alapot,
önmagával vakoltad be a falait, nem hagytál rést sehol.
Csak a zsugorodással nem számoltál,
hogy a víz egyszer kiszárad,
megjelennek az első ráncrepedések,
ajtókat nyitnak az anyagon, beengedik az esőt,
kimossák  a rostokat, a sáros lé visszafolyik a szennyvízbe,
páráját belélegzed majd.

Tartósítás

Csontállományban dunsztolom
a holtidőt. Konzerválom, mint nagyanyám
a nyár végén eltett befőtteket. A melegen tartott
csontüveg ma még funkcionál. De a szalicil,
amit két kézzel szórok, pár év múlva ellenem fordul;
túltartósítom magam, csontvelőmet eszem,
míg végül nem marad más, csak pár üres sejt.
Egyhelyben ringok majd a poshadt lében,
mint a pocsolyába hulló, rothadt gyümölcs.

 
Csató Anita 1991-ben született Miskolcon. Egerben diplomázott magyar-etika szakon, jelenleg ugyanitt PhD-hallgató. Első versei a Váradban és az Agriában jelentek meg.