Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Fotó: a szerző saját felvétele

Szabó Gergely versei

idegen vagyok a látottakkal szemben // kiszabott dolog földeltségben / dőlni hátra de keresztbe teszem / kezeimen a szőrt és a fülemet / betömöm hogy kihűtsem / tápellátásom helyét / és ellenálljak a bekötésnek / ami ehhez a sorhoz kapcsolhat / ami lemér kódol és tömörít

 

Tér

feszültségeitekben váltakozok
köreitekben rezgő rézkábel
kisüléseitektől mentes a talpam
idegen vagyok a látottakkal szemben

kiszabott dolog földeltségben
dőlni hátra de keresztbe teszem
kezeimen a szőrt és a fülemet
betömöm hogy kihűtsem
tápellátásom helyét
és ellenálljak a bekötésnek
ami ehhez a sorhoz kapcsolhat
ami lemér kódol és tömörít

kurva nagyokat esek
a becsapódástól
szétterülő igenek
villognak bennem
végtelen dialógusokban mert nem
akarom többet azokat a betűket
amelyekből így gyúrnátok össze

 

Köd


Ha szemem sötét lesz, agyamat fúrják, az érzés nyugtat,
ócska slágerek pókereznek. Kanyarodsz, kezdődik
a játék, a sok hajtű, a talánszag, a hajtóvadászat.

A tudománytól a mi havunk egészen más.
Patinásodik a monoklimentes tónus.

Átlátszó a plakát gondolata.
Fehérjék, számolgatók,
elektronok, folyadékok, ködprogram.

Szakaszok,
              gráfok,
                          egyveleg.
Száguldás. - - - - - - - Baby on board.

Gyalog a D1-re.

 

Szabó Gergely 1991-ben született. A Balaton déli partján nőtt fel. Most Győrben él. 5 éve publikál és tagja a Fiatal Írók Szövetségének.