Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...
Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...

Farkas Arnold Levente verse

míg a zene szól, kígyó nélkül / kígyóbőr oson, névtelen an / gyal imádkozik halott játszó / tér romja fölött, madarak // mozdulatlansága ég és föld / között


kígyóbőr

 

ső cetli, pócsmegyer, húsz
július huszonkilenc, szerda,
aztán a test megfakul, színé
ben elváltozik, megjelennek

a bőr felületén azok az e
gészen apró pöttyök, színes
elváltozások, mert a tévedés
évszaka elközelgetett, angyalok

őrzik az emlékezés helyét,
a test száma a négy, de van,
akinek a három elsőre sike,

rül, a hiba, amit írás közben
az írástudó vét a szabályok
ellen, felmagasztosul, halott

 

népies, pócsmegyer, húsz
szeptember tizenhat, szer
da, fölösleges emberek tán
ca tisztátalan tisztáson,

míg a zene szól, kígyó nélkül
kígyóbőr oson, névtelen an
gyal imádkozik halott játszó
tér romja fölött, madarak

mozdulatlansága ég és föld
között, tévedéseink árnyéká
ban öntudatlan rovarok

rajzanak, a cél láthatatlan,
nem látszik az ok, a va
lóság temploma látszat

 

sodik cetli, pócsmegyer, húsz
július harminc, csütörtök,
a test tévedése néma
mozdulat, a feltámadás

énekel, angyalok őrzik
az emlékezés barlangját,
a feltámadás kezdete
a szó hallgatása a szűz

anyaméhben, a mélységből
kiáltok hozzád, szabadíts
meg, divatjamúlt ruhámat

kipróbált tűz emészti meg,
íze bornak és kenyérnek
a szövet sötét hajnala

 

dolgokat, pócsmegyer, húsz
szeptember tizenegy, péntek,
a szomszédban egy lehető
ség esélyeit mérlegelik,

láthatatlan fák a valót
lanság árnyékát követelik,
gyökerek között hallgat
a száműzött angyal néma

sága, üres test a mozdulat,
halványodik, mint tavasz
szal az ég, esztétikai

tapasztalat a fáradtság
gal gyötört szék, temetés
re készülődik a látszat

 

madik cetli, pócsmegyer, húsz
július harmincegy, péntek, nem
lehetetlen szavak nélkül a
feltámadás, a fénykép maga

láthatatlan, a fény pedig
nem látható, egyedül a kép
az, ami befészkeli magát a lé
lek ruhája alá, miként a cím,

ami nem létezik, mégis érde
kessé teszi a hömpölygő emlé
kezetet jelekről és gondolatok

ról, amik a gyilkost megjelö
lik, elgondolkodtatják az elkö
vetőt, de nem takarja el

 

tévedés, pócsmegyer, húsz
szeptember huszonhat, szom
bat, halott vagyok és téve
dés, sokak között is oly ke

vés, halott vagyok és annyi
más, örökkévaló elmúlás,
lehettem volna misztikus,
nem átkozott hisztérikus,

lehettem volna néma jel,
kérdéseimre nem felel
a némaság, a jeltelen,

lehettem volna végtelen,
halott vagyok, az istenek
történhetnének mégse meg

 

Farkas Arnold Levente 1979. január 30-án született Nagyváradon. Az általános iskola elvégzése után Szobra került, ott érettségizett, majd felvételt nyert Debrecenbe. Az egyetem megkezdését követően tett egy vargabetűt, rövid ideig Budapesten volt a lazarista szerzetesrend novíciusa. Visszatért Debrecenbe, ahol egy kocsmában megismerte leendő első feleségét, diplomázott (magyar-filozófia szak), majd tanárként, kollégiumi nevelőtanárként dolgozott. Debrecenből a Szentendrei-szigetre költözött. Jelenleg is itt él első feleségével és gyermekeivel, általános iskolában tanítja nemzetét (nem középiskolás fokon). Írásai különböző folyóiratokban látnak napvilágot. Két önálló kötete is megjelent (A másik Júdás, anyám teste). Nem különösebben tehetséges.