Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Fotó: Kisfaludi István

Nyirán Ferenc versei

Ölebek szimatolták körbe a / megbarnult foltot, még napok / múlva is, séta alatt. Később / vad kóborlók jöttek, némelyikük / csörgő láncot húzott maga után /az éj csendjét megkarcolva.



A kisvárosi elit

                       Nem férsz be, burzsoá.
                       Nem fér be a lélek.

                                     (Térey János)

A kisvárosi elit nem vegyül a néppel,
nem látod őket az előkelő éttermekben,
ahová belépni sem mersz, a kocsma,
a strand, a sportcsarnok számukra tabu,
mert a kisvárosi burzsoázia láthatatlan,
mintha nem is itt élnének. Vajon hol
vásárolnak, ha sem boltokban, sem a
piacon nem fordulnak elő. Talán a cseléd
vagy a kertész intéz számukra mindent.
Közösségi oldalakon villognak, télen
síelni mennek, vagy mediterrán szigeten
sütkéreznek a tengerparton, rákok, homár
és márkás borok társaságában múlatják
az időt. Nem úgy, mint ifjúságotok
idején, amikor még együtt buliztatok,
együtt kocsmáztatok, filmklubba jártatok.
Házibulis másnap reggel a piacon együtt
faltátok a sült kolbászt, ropogós héjú
lágy kenyérrel, ecetes paprikával. Akkor
még nem posztoltak ezerszámra képeket
a nyaralásokról, telelésekről, a családról,
pucér képeket a kisunokákról, leánygyermekről,
a pedofilok és perverz kukkolók nagy örömére,
mert csak a család. Távolabbi horizontra nem
vetik tekintetüket. Aztán kiderül persze, hogy
honnan a felemelkedés, a mihez való igazodás
a kulcs, lélek nem szükségeltetik. Amikor
megunod a naponta nyomatott happy életérzést,
lejössz a követésükről. Nem irigységből teszed,
csak aggódsz értük, hová vezet mindez egyszer.
Mivé lett a hajdani vagányság, amikor nem volt
még kivagyi egyikük sem. Nem találjátok már a
közös hangot. Hogy is lehetne, hiszen ők fenn
röpködnek a business osztályon whiskyt
kortyolgatva, míg te itt bicajozol a földön,
veszélyesen kalandozva kocsmától kocsmáig.

 

Végül


Már besötétedett, ezért csak
másnap láttad meg véredet
a járda grafitszürke szalagján.
Ölebek szimatolták körbe a
megbarnult foltot, még napok
múlva is, séta alatt. Később
vad kóborlók jöttek, némelyikük
csörgő láncot húzott maga után
az éj csendjét megkarcolva.

Így jönnek majd érted is.

 

Ahogy

az almát kifényesítve nyújtotta
át, ahogy a kemencében sült
hatalmas kenyeret megszegte,
ahogy a hajnalban fejt friss tejből
tejeskávét tett elétek a reggelihez,
ahogy a dohányt egyelte, ahogy a
szőlősorok közt horolt, és ahogy
kézzel szedte le a krumplibogarakat
a levelekről, ahogy az Isonzónál
meglőtt nagyapáddal zsörtölődött
a bagó miatt, ahogy tiszta, friss
vizet húzott a mély, kerekes kútból,
ahogy a sparhelten a dézsában
fürdéshez forralta, ahogy felült
veled búcsúkor a ringlispílre, ahogy
mézeskalács szívet tett a művirág
mellé, azok az utánozhatatlan
sütemények, a habart bableves,
hogy elsőként kelt és utolsónak
feküdt le, soha egy rossz szó,
ahogy felnevelt kilenc gyereket,
nem tud úgy hallgatni már senki
ott a bakonyi temetőben, mint
nagyanyám, Fehér Anna.


Nyirán Ferenc 1951-ben született Debrecenben. Kötetei: Apróságok kicsiny tárháza (2016 Műút könyvek); Kentaur (2018 Napkút kiadó).