Nyirán Ferenc versei
- Részletek
- Írta: Nyirán Ferenc
Ölebek szimatolták körbe a / megbarnult foltot, még napok / múlva is, séta alatt. Később / vad kóborlók jöttek, némelyikük / csörgő láncot húzott maga után /az éj csendjét megkarcolva.
A kisvárosi elit
Nem férsz be, burzsoá.
Nem fér be a lélek.
(Térey János)
A kisvárosi elit nem vegyül a néppel,
nem látod őket az előkelő éttermekben,
ahová belépni sem mersz, a kocsma,
a strand, a sportcsarnok számukra tabu,
mert a kisvárosi burzsoázia láthatatlan,
mintha nem is itt élnének. Vajon hol
vásárolnak, ha sem boltokban, sem a
piacon nem fordulnak elő. Talán a cseléd
vagy a kertész intéz számukra mindent.
Közösségi oldalakon villognak, télen
síelni mennek, vagy mediterrán szigeten
sütkéreznek a tengerparton, rákok, homár
és márkás borok társaságában múlatják
az időt. Nem úgy, mint ifjúságotok
idején, amikor még együtt buliztatok,
együtt kocsmáztatok, filmklubba jártatok.
Házibulis másnap reggel a piacon együtt
faltátok a sült kolbászt, ropogós héjú
lágy kenyérrel, ecetes paprikával. Akkor
még nem posztoltak ezerszámra képeket
a nyaralásokról, telelésekről, a családról,
pucér képeket a kisunokákról, leánygyermekről,
a pedofilok és perverz kukkolók nagy örömére,
mert csak a család. Távolabbi horizontra nem
vetik tekintetüket. Aztán kiderül persze, hogy
honnan a felemelkedés, a mihez való igazodás
a kulcs, lélek nem szükségeltetik. Amikor
megunod a naponta nyomatott happy életérzést,
lejössz a követésükről. Nem irigységből teszed,
csak aggódsz értük, hová vezet mindez egyszer.
Mivé lett a hajdani vagányság, amikor nem volt
még kivagyi egyikük sem. Nem találjátok már a
közös hangot. Hogy is lehetne, hiszen ők fenn
röpködnek a business osztályon whiskyt
kortyolgatva, míg te itt bicajozol a földön,
veszélyesen kalandozva kocsmától kocsmáig.
Végül
Már besötétedett, ezért csak
másnap láttad meg véredet
a járda grafitszürke szalagján.
Ölebek szimatolták körbe a
megbarnult foltot, még napok
múlva is, séta alatt. Később
vad kóborlók jöttek, némelyikük
csörgő láncot húzott maga után
az éj csendjét megkarcolva.
Így jönnek majd érted is.
Ahogy
az almát kifényesítve nyújtotta
át, ahogy a kemencében sült
hatalmas kenyeret megszegte,
ahogy a hajnalban fejt friss tejből
tejeskávét tett elétek a reggelihez,
ahogy a dohányt egyelte, ahogy a
szőlősorok közt horolt, és ahogy
kézzel szedte le a krumplibogarakat
a levelekről, ahogy az Isonzónál
meglőtt nagyapáddal zsörtölődött
a bagó miatt, ahogy tiszta, friss
vizet húzott a mély, kerekes kútból,
ahogy a sparhelten a dézsában
fürdéshez forralta, ahogy felült
veled búcsúkor a ringlispílre, ahogy
mézeskalács szívet tett a művirág
mellé, azok az utánozhatatlan
sütemények, a habart bableves,
hogy elsőként kelt és utolsónak
feküdt le, soha egy rossz szó,
ahogy felnevelt kilenc gyereket,
nem tud úgy hallgatni már senki
ott a bakonyi temetőben, mint
nagyanyám, Fehér Anna.
Nyirán Ferenc 1951-ben született Debrecenben. Kötetei: Apróságok kicsiny tárháza (2016 Műút könyvek); Kentaur (2018 Napkút kiadó).
