Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...
Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Fotó: Csécs Rebeka és Fazakas Gergely

A Metafórum verspályázat díjazottjai

A Metafórum kortárs irodalmat népszerűsítő felület verspályázatának nyertes szövegei (Fazakas Attila, szakmai díjas és Matyi Dolóresz, közönségdíjas). 

Szakmai díj

Fazakas Attila: O wert thou in the cauld blast*

Itt lakik végül, itt, beköltözött
ebbe az idegen házba – ajtó és spaletták
mind jól lezárva. Nem kér az ételből,
amit a kezeidben viszel, nem kér az
italból sem, amit néha neki töltesz. Nem
kér a szavaidból, amiket neki hoztál a szádban,
a csendből sem, amit vele együtt meghallgathatsz. (…)
Néha olvas, vagy elüldögél a kádban,
s ha elesik, nem kér, hogy felsegítsed.
Nincs semmi, amit tőle elvehetnél,
nincs semmi, amit neki vissza adhatsz.
Ha akarsz, vele együtt ehetsz, ha akarsz,
vele együtt alhatsz. Belehallgathatsz:
pontos, szabályos ritmust követve
dobban a szíve. Mindenét
elveheted, ha akarod, mindent neki
vissza is nyújthatsz. És nem is kell, hogy megértsed.
De más ez már, nem a düh,
és nem is az alázat malasztos íve. Néha a farkasok közé
áll, máskor a társát tehetetlenül váró szarvast
figyeli. Ujjai között elroppant egy bogarat,
vagy egy másikat segít fel, és újra szabaddá engedi.
Vár a mezőben, a fényben ég,
lobog, s hallgatja közben a susogó lombokat.
Azt mondja, jó itt. Olyan álomszerű…
Ujjával végigrajzolja ismét a dombokat.
Egy tétova mozdulattal nem tudja, mit tegyen:
szorítson görcsösen vagy a vonuló felhőknek könnyedén intsen?
De maradni, annyira azért – mégsem…
Leül, hogy jobban lássa a virágokat,
szirmok illeszkedéseit tapintja ki,
a feltörekvő, vékony, inas szárat.
Aztán a pusztuló testét figyeli. Nincs amit
adni, nem lehet visszakérni semmit.
Túl sok volt neki az Isten.

*(Ha mennél hideg szélben, Robert Burns)

 

 

Közönségdíj

Matyi Dolóresz: Amiről nem beszélünk

társas interakciónak hívod,
hogy vetkőztetsz a szemeddel
remegek, ha elképzelem,
mi mindent tehetsz a kezeddel

pedig ez olyan hétköznapi
mindketten elegánsan:
nekem a színházba járós ruhám,
neked a zoknid felemásan

te javíthatatlan vagy,
aki egy kis fűtől már nem is áll be,
én meg a lány,
aki éjszaka a Blahán száll le

és csak ülünk itt,
a zoknid meg a ruhám,
mert ahogy elnézlek tudom,
nem érsz hozzám ma délután

és ebből is csak egy vers lesz
- ahogy te mondanád nyersen
dolgok, amiket megtehetnék
de sosem mertem

 

A Metafórum Kaszás Csenge színművészhallgató (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) kezdeményezésére indult felület a Facebook-on, amelyben videós performanszok keretében kortárs verseket ad elő, így átjárást indítva a social media, a vers olvasók, a kortárs irodalom és a színművészet között. Az indítványozás hamar rendkívül népszerűvé vált, amatőr szerzők jelentek meg, akik szerettek volna részt venni a Metafórum életében, ezért az oldal versíró pályázatot hirdetett, amelyre közel száz pályamű érkezett be. Az első forduló alatt Veréb Árnikával (költő, szerkesztő) szűkítették a mezőnyt tíz szövegre. A Metafórum közönsége a második fordulóban egy héten keresztül szavazhatott a saját kedvencére. 

Fazakas Attila 1974-ben született Szovátán. Dramaturgiát végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. Többnyire verset ír, de nem csak. Három kötete jelent meg. Megjelenés előtt álló könyve: Porta Marina.

Matyi Dolóresz 1999-ben született Budapesten. Jelenleg dolgozik és egyetemre készül, pszichológia szakirányra. Jobb napjain koffeinfüggő, rosszabb napjain költő.