Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Fotó: Csécs Rebeka és Fazakas Gergely

A Metafórum verspályázat díjazottjai

A Metafórum kortárs irodalmat népszerűsítő felület verspályázatának nyertes szövegei (Fazakas Attila, szakmai díjas és Matyi Dolóresz, közönségdíjas). 

Szakmai díj

Fazakas Attila: O wert thou in the cauld blast*

Itt lakik végül, itt, beköltözött
ebbe az idegen házba – ajtó és spaletták
mind jól lezárva. Nem kér az ételből,
amit a kezeidben viszel, nem kér az
italból sem, amit néha neki töltesz. Nem
kér a szavaidból, amiket neki hoztál a szádban,
a csendből sem, amit vele együtt meghallgathatsz. (…)
Néha olvas, vagy elüldögél a kádban,
s ha elesik, nem kér, hogy felsegítsed.
Nincs semmi, amit tőle elvehetnél,
nincs semmi, amit neki vissza adhatsz.
Ha akarsz, vele együtt ehetsz, ha akarsz,
vele együtt alhatsz. Belehallgathatsz:
pontos, szabályos ritmust követve
dobban a szíve. Mindenét
elveheted, ha akarod, mindent neki
vissza is nyújthatsz. És nem is kell, hogy megértsed.
De más ez már, nem a düh,
és nem is az alázat malasztos íve. Néha a farkasok közé
áll, máskor a társát tehetetlenül váró szarvast
figyeli. Ujjai között elroppant egy bogarat,
vagy egy másikat segít fel, és újra szabaddá engedi.
Vár a mezőben, a fényben ég,
lobog, s hallgatja közben a susogó lombokat.
Azt mondja, jó itt. Olyan álomszerű…
Ujjával végigrajzolja ismét a dombokat.
Egy tétova mozdulattal nem tudja, mit tegyen:
szorítson görcsösen vagy a vonuló felhőknek könnyedén intsen?
De maradni, annyira azért – mégsem…
Leül, hogy jobban lássa a virágokat,
szirmok illeszkedéseit tapintja ki,
a feltörekvő, vékony, inas szárat.
Aztán a pusztuló testét figyeli. Nincs amit
adni, nem lehet visszakérni semmit.
Túl sok volt neki az Isten.

*(Ha mennél hideg szélben, Robert Burns)

 

 

Közönségdíj

Matyi Dolóresz: Amiről nem beszélünk

társas interakciónak hívod,
hogy vetkőztetsz a szemeddel
remegek, ha elképzelem,
mi mindent tehetsz a kezeddel

pedig ez olyan hétköznapi
mindketten elegánsan:
nekem a színházba járós ruhám,
neked a zoknid felemásan

te javíthatatlan vagy,
aki egy kis fűtől már nem is áll be,
én meg a lány,
aki éjszaka a Blahán száll le

és csak ülünk itt,
a zoknid meg a ruhám,
mert ahogy elnézlek tudom,
nem érsz hozzám ma délután

és ebből is csak egy vers lesz
- ahogy te mondanád nyersen
dolgok, amiket megtehetnék
de sosem mertem

 

A Metafórum Kaszás Csenge színművészhallgató (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) kezdeményezésére indult felület a Facebook-on, amelyben videós performanszok keretében kortárs verseket ad elő, így átjárást indítva a social media, a vers olvasók, a kortárs irodalom és a színművészet között. Az indítványozás hamar rendkívül népszerűvé vált, amatőr szerzők jelentek meg, akik szerettek volna részt venni a Metafórum életében, ezért az oldal versíró pályázatot hirdetett, amelyre közel száz pályamű érkezett be. Az első forduló alatt Veréb Árnikával (költő, szerkesztő) szűkítették a mezőnyt tíz szövegre. A Metafórum közönsége a második fordulóban egy héten keresztül szavazhatott a saját kedvencére. 

Fazakas Attila 1974-ben született Szovátán. Dramaturgiát végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. Többnyire verset ír, de nem csak. Három kötete jelent meg. Megjelenés előtt álló könyve: Porta Marina.

Matyi Dolóresz 1999-ben született Budapesten. Jelenleg dolgozik és egyetemre készül, pszichológia szakirányra. Jobb napjain koffeinfüggő, rosszabb napjain költő.