Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Fotó: Döme Barbara

Király Farkas versei

ég a nafta élénk a forgalom / az autókat számolom / vajon melyiknek utasa / a magány a gyűlölet a fájdalom / s melyikben utazik a szerelem

A végtelen meghosszabbítása 08_30


az ég szemében felhők vöröslenek
beömlenek a tiszta azúrba –
magas az istenek vérnyomása

ég a nafta élénk a forgalom
az autókat számolom
vajon melyiknek utasa
a magány a gyűlölet a fájdalom
s melyikben utazik a szerelem

lehúzok az első parkolóba
bőröm alatt karcolni kezdenek
hiányod növekvő tüskéi
felhámom sejtjei porként szállnak fel
szélben kavarogva
utaznak feléd

nyisd ki pórusaid
fogadd magadba a vágy
e lézengő parányi lovagjait
engedd hogy simogassák
minden hajszálad gyökerét
tested minden pihéjének tövét
készítsék elő kószáló nyelvemnek
s mikor hol lecsapó egyéb részeimnek

parazsat visz a szél a parázshoz
izzik a távol – izzon még inkább a közel
tápláljunk táltos paripákat sárkányokat
ölünk nedvéből etessük őket
száguldjanak minden idők között-fölött
véssék az égre hogy mi teremtettük őket
együtt te meg én
te meg én

 

A végtelen meghosszabbítása 08_25


diópor, néhány szem szőlő, sajtdarab,
ajkadról lehullott csóktöredék,
öled ujjbegyemről leszakadt aromája –
maradékok a tányérban.

belefújok, erősen. szemembe
s orromba tolul a keverék illata.
úgy leszel itt, hogy máshol vagy közben.
ingem kigombolom, engedlek közelebb,

engedlek magamba, a bőröm alá,
húsomba bújni, bárhol vagy, kedvesem.
az otthonos város idegen lakosztálya
táguló lelkemnek bizton szűk marad.

tágul, de kitölti szőlő meg diópor,
és elárasztja a szerelmes harmónia.
reggel nem érzek majd semmi hiányt.

holnap innen viszlek haza meg nem haza.

Király Farkas (1971) költő, író, műfordító, szerkesztő, újságíró. Kolozsváron született. 1990 januárjában közlik először verseit a frissen alakult kolozsvári Jelenlét című lapban. A Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem kémia–fizika, majd a szintén kolozsvári Avram Iancu Tudományegyetem reklám- és gazdaságpszichológia szakán tanul. 2002-ben Budapestre költözik. Évekig a Napút folyóirat, illetve a Napkút Könyvkiadó szerkesztője, másfél évtizedig a Szabad Föld munkatársa különböző beosztásban. Az Ambroozia online folyóirat és az AmbrooBook Kiadó egyik alapító szerkesztője. 2016–2019 között az Irodalmi Jelen próza- és műfordítás rovatának a szerkesztője, jelenleg az Országút kulturális kétheti lap főszerkesztő-helyettese. Munkásságát egyebek közt Bella István- és Páskándi Géza-díjjal ismerték el. Legutóbbi kötetei: Sortűz (kisregény, 2017), Ha elfogy a fény (elbeszélések, 2019), út a tengerszemekhez (versek, 2019).