Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Mazula-Monoki Zsuzsanna versei

Fotó: A szerző archívuma.

azzal nyugtatjuk / magunkat hogy hajnalra / esőt mondanak

Bővebben ...
Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...

Sztercey Szabolcs versei

A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés. / A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra / átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.

az erasmus-családmodell

Elfogadták a vendéganyai jelentkezését, így fél évet egy másik család része lehet.
Kíváncsi volt, hogy milyen mást is szeretni azokon kívül, akiket muszáj.
Kedvesen és bizalommal fogadják, majd körbevezetik átmeneti otthonában.
Majdnem akkora, mint az ő lakásuk otthon, de mindenből valami megfoghatatlan frissesség árad.
A család mesél az egymás közötti viszonyokról. Egyszerű, de fontos mondatokban beszélnek.
Első este az eredeti anya olvas a fiúnak, másnap már ő, egy ideig most többnyire én leszek anyu,
mondja. A kisfiú szebb, mint az ő gyereke, arányosabb az arca. Választékosan beszél és kérdez,
kíváncsi, hogy néznek ki az érzések, hogy milyen anyagból vannak, ő látni akar néhányat.
Szülinapjára kirakós boldogságot vagy melankóliát szeretne, hogy megismerje az egészet.
De hát olyan nincs, válaszol mosolyogva, majd azt érzi, hogy akár az ő fia is lehetne ez a gyerek.
A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés.
A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra
átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.
Amikor felhívja az otthoniakat, óvatosan meséli férjének és kisfiának, hogy milyen jó itt, de
azért várja, hogy mehessen haza. Megszereti a kellemes krémszínű falakat, a függönyök tapintását.
És nem tudja eldönteni, hogy miért jobb itt, mint otthon. Fél, hogy nem akar majd hazamenni.
A bűntudat hiánya, ami a legijesztőbb. De nem meri megkérdezni, hogy maradhat-e örökre.
Hamar eltelik a hat hónap, búcsúzóul gyerekrajzot kap, fekete zsírkréta a szeme.
Amikor hazaérkezik, olyan belül minden, mintha rosszul rakták volna össze.
Férje és kisfia kedvesen fogadják, de mintha először találkoznának vele.
Megölelik és érzik, hogy van valami, ami nem az övék többé. Elkallódott játékfájdalom van benne.

 

tisztogatás

anyu késő éjszaka jött haza valahonnan
kicsit büdös volt és nyugodt
alig ölelt meg de éreztem hogy a szívéből jön a szag
és el kellett fordítsam a fejem

 

Sztercey Szabolcs 1991-ben született Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron él, majdnem mérnök lett, de közben elkezdett verseket írni és végül filmrendezés szakon szerzett diplomát. Első kötete, A nyelvtani közép 2017-ben jelent meg, a második Plüssbolygó címmel készül. Rövidfilmeket is rendez.