Acsai Roland versei
- Részletek
- Írta: Acsai Roland
A kukoricagóré / az udvar gótikája. / Templom, a múlté. // Mi hull rá hószitálva?
Porszem
Porszemmel látni a port,
mit köpönyegként
forgat a holt,
mintha mennyét
latolgatná, hová hatolt:
egy már, egy még…
Tüzet, ha olt:
csak a pernyét
égeti át a folt,
mint lámpa a lepkét –
a kirabolt
égben nincsen mentség.
Óriásposzter
Mit akarsz a cinóber
égtől
a sóher
föld fölött? Egy kör, két kör…
Forog csak. Múló hely
és idő. Nem ér föl
hozzá a magasság, csak, mint egy érme, feldobott: fej
vagy írás. Magas ég, mély föld:
két óriásposzter.
Góré
A kukoricagóré
az udvar gótikája.
Templom, a múlté.
Mi hull rá hószitálva?
Egerek szellős
háza,
ami körül felnősz,
és elpereg
sok évből lett ősz,
mint lemorzsolt kukoricaszemek,
és végül csak az emlékek ultra-
hangja marad veled:
csutka.
Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.
