Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Fotó: Győri-Drahos Martin

G. Szabó Sarolta versei

Olyan vagyok, mint egy zacskó / amit vízzel töltenek meg. / Összevissza mozog, ahogy felemelik, leteszik / mindig más alakban / és mindig mások.

Úgyis minden

A harmadik sör után már alig fáj a nyakam
pedig részegen is csak azt figyelem
ki kinek a kezét fogja.
Mindig a helyemen vannak
mások mellett az emberek.

– de én nem megyek
én nem megyek –

Tegnap, miután felkeltem
majdnem lezuhanyoztam, és
majdnem elolvastam a listát
a napi teendőimről.
Este egyet húztam ki:
- - - - - - - -

Ma meghívtak egy rétre
ahol senki nem nézhet
a mellette ülőre.

– de én nem megyek
én nem megyek –

Ugyanebben az álmomban kaptam egy üzenetet
(„Fontos vagy.”)
valakitől, akinek tényleg fontos voltam
egy vagy fél évtizede.
Megtudtam, aznap éjjel több ismerősöm is régi szerelmekkel álmodott.

Főleg olyanokról, akikre
– ezért vagy azért –
kellemetlen emlékezni.

– de én nem megyek
én nem megyek –

Olyan vagyok, mint egy zacskó
amit vízzel töltenek meg.
Összevissza mozog, ahogy felemelik, leteszik
mindig más alakban
és mindig mások.

– de én nem megyek
én nem megyek –

A napi teendők helyett
újabban
azt írom fel jegyzetpapírokra
hogy kivel töltöttem volna
legszívesebben
az előző napot.

Aztán megpróbálok úgy beszélni róluk
mintha nem érezném kínosnak
hogy még mindig hiányoznak.
De csukott szemmel mindig szédülök.
Ez az első emlékem gyerekkoromból.

Úgyis minden újraindul.
De én nem megyek.
Én nem megyek.

 

Tea

Cigaretta helyett elfüstölök
néhány teát
neked
rólam.

(egyszer írtam egy teát a magányoshoz –
zöld volt, és elszelelt)

Szeretem a kert szagát,
a rohadt gyümölcsöt, a száradó ruhát.
Hogy zavarban vagyok
egy villanykapcsolónál.

Mitől félek a legjobban?
– a múltkor hazudtam –
Hogy megnyugtat, ha
kattog a HÉV.
Olyan, mintha lőnének.

Ha magam mögé nézek,
ne lássak át rajtad.
Fogd már meg a kezem.
Elférek alattad.

 

G. Szabó Sarolta (1992, Budapest) szerkesztő, kulturális újságíró, az ELTE mesterszakos hallgatója, az Apokrif folyóirat munkatársa. Falfirka nevű irodalmi programsorozatával az olvasást népszerűsíti.