Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Fotó: Som Balázs

Nagy Anna versei

Ne gondolj rá, hogy a hidegtől sápadt fodrok gyűlnek / szemed alá, hogy áthallatszik mások éjszakája. Ne gondolj rá, hogy épp most felejtenek / el, amikor valaki épp megszületik, valaki először írja le a k betűt, valaki először érez / benzinillatot, amikor egy író épp megelőzi a korát.


házirend

Nem szabad arra gondolni, hogy a nyár statikus langymeleg, hogy a szeptember ázott
lakótelepek szaga, hajléktalanok szokott helye üresen. Meggyászolni valamit, ami még
el sem. Az idő nem neked dolgozik, nem szabad arra gondolni, hogy még egyszer ennyit
már nem lehet egyedül. Éveidet szeletekre vágom és kördiagramot készítek, mint
a harmadikos matekkönyvben. A szeletek egyre keskenyebbek lesznek, nézd, gyorsabban
öregszünk, mint ezelőtt bármikor. Ne gondolj rá, hogy a hidegtől sápadt fodrok gyűlnek
szemed alá, hogy áthallatszik mások éjszakája. Ne gondolj rá, hogy épp most felejtenek
el, amikor valaki épp megszületik, valaki először írja le a k betűt, valaki először érez
benzinillatot, amikor egy író épp megelőzi a korát. Ne gondolj rá, hogy már nem tehetsz
meg mindent. Nem lehetsz ipari alpinista, állatkertigazgató, vagy nem láthatod többé
a nagyapád. Nem lehetsz többé nyolcéves. Gondolj inkább a napfelkeltékre, gondolj
egyszerű dolgokra, szerda esti nagybevásárlásokra, a túl hangos zenére. Ha megnyugtat
a változatlanság, gondolj hidakra és az ünnepi nyitvatartásra, gondolj rám. Gondolj nagy
szavakra, mint a szerelem vagy a poliszacharid, jusson eszedbe, hogy neked ezekkel nem
kell törődnöd. Nézd, mennyivel könnyebb most.

Negyedik fal

Szokásaid kiszorítják fejemből a sajátjaimat,
félmondataid terjeszkednek az agykérgemben.
A hátrahagyott tények kitöltik a hiányt,
mindig lefoglal, ha van mit felejteni.

Újrahasznosítalak minden találkozásban,
elmosogatom a gyerekkorod, belevasalom
az ünneplőmbe a csalódásaid. Mindenkiben
felismerlek, mindenkiben szeretnélek
felismerni. Elfáradok nem törődni.

Mindent magadra vehetsz. Amíg lehet,
kerülöm a megérkezést, amíg úton vagyok,
szükségtelen a beismerés. Itt senki nem
fogja lebontani a negyedik falat, a hallgatást

nem érdemes megtörni, ha nincs mit
mondanod. Mindent magamra vehetek,
úgy, mint akinek megváltást ígértek,
csak nem szóltak, hogy elmarad.

 

Nagy Anna 2001-ben született, Püspökladányban él, jelenleg a debreceni Tóth Árpád Gimnázium végzős tanulója. Versei eddig a KULTer.hu-n jelentek meg.