Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kovács Kincső: A halhatatlan idill – júliusi-augusztusi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Papír alapú folyóiratok véletlenül szoktak a kezem ügyébe kerülni, általában valamilyen egyetemi kerekasztal-beszélgetés alkalmával. Pedig sokkal átláthatóbbnak tartom a print formátumot, és egyszerűen jobb a hangulata. Néhány folyóirat aktuális számát letöltöttem, hogy beválogassam. De végül formátum alapján szelektáltam a szemléhez, ha már nem kényszerülök arra a nyári időszakban, hogy képernyőt bámuljak, tehát végül csak papír alapúak kerültek be. Így is bőségzavart okozott bennem a kínálat, de ez valahol öröm is. Előre megterveztem az utat Debrecenen belül, végiggondoltam, hol lehet folyóiratokat venni. A Fórum és a Malompark újságosai biztos helyek, a lottószelvényekkel szemben külön irodalmi részleg van. Erdélyi lapok a Partium-házban kaphatók. Eddig terjed nagyjából a látóköröm, talán néhány belvárosi kávézóban bukkanhatunk rá egy-egy régebbi kiadványra. Nagyon jó élmény volt olvasni a lapszámokat, sokat utaztak velem, kánikulában, kihalt megállókban, máskor otthon a kertben lapozgattam őket. Kerestem a szövegekben az aktualitást, többször sikerült átvenni a hangulatot, a látásmódot. Ennél csak azt tartom érdekesebbnek, hogy ki mi alapján mazsoláz ki szövegeket a repertoárból.

Bővebben ...
Költészet

Dian Máté: Babilon

Fotó: Dian Benedek

Csikkek nyöszörögnek öltönycipők talpa alatt

Bővebben ...
Műfordítás

Andrev Walden (f. Kertész Judit): Szemét pasik

Fotó: Tina Axelsson

Nem hasonlítok rá, és nem hasonlítok a kisebb testvéreimre sem. Nekem nem szürkéskék a szemem. Nem vörösesszőke a hajam. Nem vagyok szeplős sem. Nekik viszont ritkábban vannak kék-zöld foltjaik. Hát persze hogy igaz. A Kertmágus sohasem volt az apám.

Bővebben ...
Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Fotó: Sándor Kata

Kellerwessel Klaus verse

lovam lába térdig kopott üveggé őszült hetvenhét hajam / és valami folyton meg akar születni bennem / palotáim mind megcsaltak száz útjaim szertehagytak / cselédjeim elkárhoztak hetvenhét éve nincs mit ennem


A hetvenhét fejű herceg hajnali éneke


hittem rég hogy a csillagok
milliárdnyi reflektorok
mind csak engem világít
és menekülőútjaim

már tudom hogy a csillagok
milliárdnyi puskacsővég
homlokomra szegezett
simogató célkeresztek

aszfaltszürke galambok a galambszürke aszfalton
lovam taposd el őket
utak menekülnek előlem elfutok én is előlük
lovam békítsd össze mindet

meg kell szoknom a hányingert

lovam lába térdig kopott üveggé őszült hetvenhét hajam
és valami folyton meg akar születni bennem
palotáim mind megcsaltak száz útjaim szertehagytak
cselédjeim elkárhoztak hetvenhét éve nincs mit ennem

egyszer megmentettem a fele királyságot a másik felétől
a király nem győzött hálálkodni
a lánya kezét kértem
finom volt

mint fürtön lila véreres banánok csüngnek gerincemen a piócák
lovam szelídítsd meg őket
egy démon kihányta magából ezt az alkonyi világot és én azóta mondani akarok valamit
lovam tépd fel torkaim

hogy szokjam meg a hányingert?

mezítlábas orvosok mindent jósoltak már nekem
de egy se tudta származásom nem látták aranyló vérem
nem tudták hogy mesék csak a mesékben léteznek
hogy én ettem meg a hercegnőt

hetvenhét éve várom hogy kiszabadítson a sárkány
és felperzselje milliárd éjszakám

az angyaloknak szárnyaik vannak az én bőrömből csak gyomorsav szivárog
hogy tudnék itt lélegezni ha ki se látok az éjszakák mögül
ha minden lépésnél nekem csapódik egy naplemente
lovam se hallja már mit mondok

csillagok!
gyilkosaim!    
vájjátok ki szemeim mögül ti az embriót
és ne ijedjetek meg ha felsír
injekciózzatok belém valami megmagyarázhatatlant
és sírjatok velem ha én is sírok

te attól még szólhatsz ha itt vagy
ha kitakarnak előlem a csillagok
akikkel csak én bírhatok
nem eszlek meg sárkányom ne félj

majd egymásban bolyongunk
amíg végül be nem omlunk
mint két elvadult cseppkőbarlang
hajnali énekünktől lángol majd az éj

de szólj
mielőtt még ezt az egészet kihánynám magamból
hogy a leghalványabb csillagra szegezzem
milliárd fényes homlokom

lovam is lelövöm ha kell

Kellerwessel Klaus húszéves pszichológiahallgató, verseit eddig 13 folyóirat publikálta, rajzait 3 galéria állította ki. Idén áprilisban jelenik meg első önálló (főleg drámákat tartalmazó) kötete A 77 fejű herceg éneke címen, amiről Kemény István úgy nyilatkozott: „Jó könyv, okos, vad, csapongó, de mégis kordában tartott ötletzuhatag. Ott figyel mögötte a drámatörténet a görögöktől az abszurdig és tovább, már-már a szemtelenségig szabad”