Kellerwessel Klaus verse

Részletek

Írta: Kellerwessel Klaus

lovam lába térdig kopott üveggé őszült hetvenhét hajam / és valami folyton meg akar születni bennem / palotáim mind megcsaltak száz útjaim szertehagytak / cselédjeim elkárhoztak hetvenhét éve nincs mit ennem

A hetvenhét fejű herceg hajnali éneke

hittem rég hogy a csillagok
milliárdnyi reflektorok
mind csak engem világít
és menekülőútjaim

már tudom hogy a csillagok
milliárdnyi puskacsővég
homlokomra szegezett
simogató célkeresztek

aszfaltszürke galambok a galambszürke aszfalton
lovam taposd el őket
utak menekülnek előlem elfutok én is előlük
lovam békítsd össze mindet

meg kell szoknom a hányingert

lovam lába térdig kopott üveggé őszült hetvenhét hajam
és valami folyton meg akar születni bennem
palotáim mind megcsaltak száz útjaim szertehagytak
cselédjeim elkárhoztak hetvenhét éve nincs mit ennem

egyszer megmentettem a fele királyságot a másik felétől
a király nem győzött hálálkodni
a lánya kezét kértem
finom volt

mint fürtön lila véreres banánok csüngnek gerincemen a piócák
lovam szelídítsd meg őket
egy démon kihányta magából ezt az alkonyi világot és én azóta mondani akarok valamit
lovam tépd fel torkaim

hogy szokjam meg a hányingert?

mezítlábas orvosok mindent jósoltak már nekem
de egy se tudta származásom nem látták aranyló vérem
nem tudták hogy mesék csak a mesékben léteznek
hogy én ettem meg a hercegnőt

hetvenhét éve várom hogy kiszabadítson a sárkány
és felperzselje milliárd éjszakám

az angyaloknak szárnyaik vannak az én bőrömből csak gyomorsav szivárog
hogy tudnék itt lélegezni ha ki se látok az éjszakák mögül
ha minden lépésnél nekem csapódik egy naplemente
lovam se hallja már mit mondok

csillagok!
gyilkosaim!    
vájjátok ki szemeim mögül ti az embriót
és ne ijedjetek meg ha felsír
injekciózzatok belém valami megmagyarázhatatlant
és sírjatok velem ha én is sírok

te attól még szólhatsz ha itt vagy
ha kitakarnak előlem a csillagok
akikkel csak én bírhatok
nem eszlek meg sárkányom ne félj

majd egymásban bolyongunk
amíg végül be nem omlunk
mint két elvadult cseppkőbarlang
hajnali énekünktől lángol majd az éj

de szólj
mielőtt még ezt az egészet kihánynám magamból
hogy a leghalványabb csillagra szegezzem
milliárd fényes homlokom

lovam is lelövöm ha kell

Kellerwessel Klaus húszéves pszichológiahallgató, verseit eddig 13 folyóirat publikálta, rajzait 3 galéria állította ki. Idén áprilisban jelenik meg első önálló (főleg drámákat tartalmazó) kötete A 77 fejű herceg éneke címen, amiről Kemény István úgy nyilatkozott: „Jó könyv, okos, vad, csapongó, de mégis kordában tartott ötletzuhatag. Ott figyel mögötte a drámatörténet a görögöktől az abszurdig és tovább, már-már a szemtelenségig szabad”