Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Makáryné Fodor Éva

Makáry Sebestyén versei

A Görögországban 1967-ben hatalomra került katonai diktatúra / ókori filozófusokat is betiltott. / A tankönyveket is átírták. / „Istent a halak iránt érzett féltő gondoskodás vezérelte, / amikor úgy / döntött, hogy a jég / lebegjen a vízen". / Ez egy kémiakönyvben szerepel. / Most nyár van, más kegyelmek működnek.


A holtágban

Mintha a kiszáradt mederre óraüvegszerűen lapuló rekettyefüzek
mérnék az időt. Csak egy-egy mélyedésben
maradt víz, a vízfoltok között
a meder alig kiemelkedő vonulata,
füvek friss hajtásai,
lábnyomomból most emelkednek fel,
nyárfák pihéi vonulnak mozdulatlanul,
a vizek és a meder fűvel benőtt része közé
zsombéksás-szigetek nyúlnak,
pipafüstöm lebeg a pihékkel,
a sások virágaihoz hajolva
egy-egy harsányzöld háromszög néz

                  
a sötétbarna pelyvalevelekből, a holtág
mindent látó,
összetett füzérszeme,
vagy az önmagába fordult
Duna-ág képe,
amiben a harsányzöld növényzet
évről évre szűkül,

a nyárfák lassuló pamacsai
belepik a vízfoltokat,
a füvek
mintha egy lepel alatt fejlődnének,
a táskámat is kezdik belepni,
a meder oldalában ülök,
fölkelek, a füstömet
magammal húzom,
mellettem vizek
és a vizeket felváltó zsombék,
vízimenták friss hajtásait rágom,
ahol megállok, már egészen felnőtt az erdő,
levelei közül átnézve
egy nagyobb vízfelület,
rekettyefüzek földre boruló félholdjai,
egy öreg nyár kidőlt törzse keresztben,
az iszap már száradó kérgét
egy lépésre tőlem
nyíllevelű nyílfű üti át.



A halak iránt érzett féltő gondoskodás

Érkezésem felriaszt a nyárfa ágáról egy ölyvet.
Leszállok a nyeregből, áttolom a biciklimet a gáton.
Szemerkél az eső. A Dunához érve
felkeresem a fűzfacsemetét, amit még Kolozsvárról hoztam.
Ki van száradva. Lesétálok a partra. Végigkísér
az oldalára borított biciklim kerekének
lassuló kattogása. A sóder beitta
az egész napi esőt. Ahogy hanyatt dőlök,
alig nedves. Apró holyvák keringenek a szemem előtt.
A denevérek a víz fölé nagy nyolcasokat írnak.
A nyugat felől ritkuló felhők között
a naplementét követő fények.
Egy vízbe hullott bogár a lassú sodrásban
apró köröket tesz. Szárnycsapásai alatt
burjánzik a felszín.
Ahogy beúszik
a Visegrádi-hegység és a felhők
vízre vetülő sötét masszájába,
szem elől veszítem. Napok óta
az Egyetemes Jelenkor vizsgámra tanulok.
A Görögországban 1967-ben hatalomra került katonai diktatúra
ókori filozófusokat is betiltott.
A tankönyveket is átírták.
„Istent a halak iránt érzett féltő gondoskodás vezérelte,
amikor úgy döntött, hogy a jég
lebegjen a vízen".
Ez egy kémiakönyvben szerepel.
Most nyár van, más kegyelmek működnek.

 

Cincér-repülés

A cincérek bebábozódott lárvái a csertölgyekben
(hosszú csápjuk a bábon is végigkövethető).
Mint a fogak elvékonyodó gyökerei. Elszuvasodtak,
akár az öreg bükkök – még
harminc se vagyok. Ha
mumifikálódik
az ideg, nem
fáj,
a hasábokból kihullott bábokban megáll
az átalakulás, de a betokosodott fogak
(mintegy a rajzás jelére várva)
egyszer csak életre kelnek,
nedves, lüktető szövetté válnak,
és a tágíthatatlan fogkamrát belülről feszítik.
Az öreg, odvas bükköket gurigákra vágom.
A láncfűrész nyomán tátongó résből
rajzanak a hangyák.
Elborítom a gurigát,
fölemelem,
ledobom a földre. Hullanak
belőle a hangyák, szétáradnak
az évek óta gyűlő fűrészpor-szőnyegen, rajzanak
a kupacokban heverő tojásaik körül,
mentik őket,
nem tudják hová – ha már kevés
a hangya a gurigában, széthasítom,
nekiállok a láncfűrésszel a következő
rönknek, hátranézek, a hangyák
gyűrűi még mindig
zsibonganak –
amíg a fűrészből szálló
szalmasárga pernye
be nem lepi őket,
és akkor a délután
mélyülő fényeiben
egy cincér is átrepül
a telephely fölött.

 

Makáry Sebestyén 28 éves, váci lakos. Tavasszal kötete jelenik meg a FISZ-nél. Halbiológusnak készült, de mire megértette, hogy a jég lebeg a vízen, már a költészet vette körül.