Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...

Rochelle Potkar verse

A szeretők, akiket hátrahagyott, nem változtak. Azok voltak, akik. Ugyanolyanok. // Mondhatni egyediek voltak, de most már szívük is összetört és megteltek gyűlölettel – a fiú iránt, aki otthagyta őket, néha épp szenvedélyes szeretkezés közben. // Gőzük sem volt, milyen ennyi életet leélni egy ilyen életben.

 

(Barna Miklós felvétele)

 

Rochelle Potkar 1979-ben született, indiai költő, író, színész, Mumbai-ban él. Számos nemzetközi rezidenciaprogramon vett részt. Eddig három önálló könyve jelent meg.

 

 

Átváltozás

 

A fiú először kígyó volt és beleszeretett egy nőstény kígyóba. Majd levedlette bőrét, vedlés után teknős lett, találkozott egy másik nőstény teknőssel és abba is beleszeretett. Évekkel később, miután ledobta páncélját, négylábú állattá változott, bundáján fekete foltok rügyeztek és belezúgott egy párducba. Így járta a dzsungeleket, a szavannákat, a sivatagokat, az egeket, át óceánokon, levegőn, a földeken és alattuk, mindig változott, megismert és beleszeretett újabb és újabb női fajokba.

 

A szeretők, akiket hátrahagyott, nem változtak. Azok voltak, akik. Ugyanolyanok.

 

Mondhatni egyediek voltak, de most már szívük is összetört és megteltek gyűlölettel – a fiú iránt, aki otthagyta őket, néha épp szenvedélyes szeretkezés közben.

 

Gőzük sem volt, milyen ennyi életet leélni egy ilyen életben, mint amilyen az övé.

 

Nem tartani pihenőt újjászületések közt szúnyogtól emberig.

 

Néha az evolúció és a fejlődés annyira gyors, az áldások és az átkok összeolvadnak, Eggyé.

 

André Ferenc fordítása