Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Átkeretezés

Hová tevé boldogtalan fiait?
Vörösmarty Mihály: Előszó

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.
Ránézek az algás lépcsőről, összerándulunk,
és nincs közünk egymáshoz. Szárnyak kopognak
a maradásra alkalmatlan kikötő oldalán.
Születés helyett tél van és csend.
Ezért késnek nálunk az anyák, mert
szállnak el az angyalok a családtól. A korán
érkezettek. Bár felsírnak, csak egy órát
élnek. Összerándulok minden koppanásra,
és csak az ablakon keresztül merek az égre
nézni. De hiába, az égben semmi sincsen,
ami fiamhoz hasonlítana. Újabban őket keresem
minden parton. A visszatérő vájatokat
bámulom az iszapban, az esztétikáját keresem
mindennek, mintha ez segítene a távolságtartásban.
Elfárad a part az ismétlődésben. Nyomaiban
próbálok nyelvet találni, de nem fordíthatom le
halálukat arra, ahogy megtörnek a hullámok
a tengerirózsák, hínárok és kagylók közt.

 

Alakjamúlt

Amikor a nagypapámtól örökölt borotvapenge-csomag
egyik darabjával végigvágtam a kezemet az ütőér mellett,
mintha egy folyó öntött volna ki az alkaromból. Azóta
esténként benyomom a dugót a lefolyóba, megvárom,
amíg a mosdó megtelik vízzel, belerakom a fejemet,
és nézem a zománcot fulladásig. Fehér szirmú
vadvirágként ölel a csap. Ahogy kiemelem fejemet a vízből,
véletlenszerű mintában hullanak a cseppek. Addig
bámulom őket, amíg jelenteni kezd valamit a formájuk. Közben
arra gondolok, mikor dédszüleim 1918-ban átszöktek
a határon, talán a Szamoson át jöttek, hogy legyen valamilyen
kapcsolatom velük. Sodrásuk feltöltött egy várost.
Állítólag romániai svábok voltak, akaratuk ellenére is
sokkal több nyelvet beszéltek, mint amennyit én
valaha is fogok, mégsem tudnák elmondani,
nem azért küzdöttek, hogy a torkom köré tekerjem
a folyókat. Pedig a vízben gyorsan terjed a hang,
talán gyorsabban, mint ahogy visszahátrálok a télbe,
és a fagyban végleg rögzülnek a távolságok.

 

Németh Gábor Dávid, Budapest, 1994, költő, szerkesztő. Megjelent verseskötetei: Banán és kutya, FISZ, 2017; Lebegő arborétum, Prae Kiadó, 2022. Színházi munkái: Fatima (bemutató: Kolozsvári Magyar Opera, 2021); Emma (A MÜPA 2020-as zeneműpályázatának díjazottja); Az elveszett Hold (bemutató: Zene Háza, 2026).

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...

Charlotte Warsen verse

Székely Örs fordításában
az erdő tiszta volt, azt hittem, semmi tiszta nem illik ebbe az erdőbe: az erdő mindent felvehet magába, mindent. mindenhol purhab mindenhol volt és van és erdő lesz erdő mindenhol aljnövényzet, mindenhol fejsze. az erdő clean és halk és hangosabb erdő. az erdő rátesz. arra rátesz. erdő volt már, újra fog jönni. vonuló, akaró erdő. várandó erdő. jövendő erdő. dolce erdő.

 

Charlotte Warsen 1984-ben született Recklinghausenben. Német költő, festészetet, művészettörténetet, filozófiát és angolt tanult a düsseldorfi és a kölni egyetemeken. Első kötete 2014-ben jelent meg vom speerwurf címmel.

 

 

a karéliai határ

 

az elején mi ezelőtt szóval az erdő előtt álltunk ami teljesen sűrű volt. tiszta állatanyagból és állatosságból vett sűrű állatokból. azaz semmi gyalogló mozgás, erdőnyersanyag, állattömeg. idehúz, az erdő. szívós fanedv. közönséges faviasz, legfinomítottabb faolaj, totálfeszesség; az erdő megtörtént, nekünk, megtörtént erdő. az erdő tiszta volt, azt hittem, semmi tiszta nem illik ebbe az erdőbe: az erdő mindent felvehet magába, mindent. mindenhol purhab mindenhol volt és van és erdő lesz erdő mindenhol aljnövényzet, mindenhol fejsze. az erdő clean és halk és hangosabb erdő. az erdő rátesz. arra rátesz. erdő volt már, újra fog jönni. vonuló, akaró erdő. várandó erdő. jövendő erdő. dolce erdő. fülkék híjával levő erdő és nagyon presztízses erdő. nem szenved hiányt, városi és valamit gyanít. mindent ami kemény, mindent ami zöld; felfalt tüdők, eltűnt gödrök, vályúk, vályúk: az erdő emelkedik. elkerülhetetlen ér. az erdő vedlik. bútorerdő, botorerdő. az erdő bomlik, az erdő böszne, az erdő basz ma, az erdő hideg az erdő rideg az erdő ki az erdő be. az erdő ma bezár. az erdő felszed. az erdő eltesz. magunkra haragít minket. az erdő gonosz. az erdő lesz, az erdő hűvös lesz, felnőtt lesz, az erdő. erdő. az erdő szül, az erdőhal. az erdő leég a nyelvről, lehamvad rólunk. nem húzhatjuk meg a nyelvét. az erdőt nem húzhatjuk le, a viaszréteget nem szakíthatjuk le; az erdő nem szedhető rá. az erdő csiszol és uszály. az erdő hurkol és horkol. az erdő szuszog. az erdő vedel. erdei vizet veder és: átitatott erő erdő. mohó és hó, ha, haha, az erdő valódi. az erdő fémből és űrből verődik össze. az erdő seb, az erdő bő. az erdő nyel, az erdő tör. törpül. az erdő fröcsköl mindenhova, duzzadt erdő, minősülő erdő, gyalogló erdő, sikerült erdő, valid erdő. vágy repedéseikre but no no. befele és kifele beerdő és elverdő erdőpót vaderdő vadnövés újnövés növekvő növerdő neverdő. ach, majd megverdő. er dő — a borostyán utána. erdő az idő örvényében, örv az erdő idejében; peremtropikus, korcsekély, schápadt. kitinpáncél feketéncsillogó és sima. erdőzött és brand ő; latrok landolnak interliánon. köztesfák férnek avar törzsek: több lap nincs

 

 

Székely Örs fordítása