Sonnet Mondal versei

Részletek

Lanczkor Gábor fordításában

Sonnet Mondal angolul író indiai költő, az Enchanting Verses Literary Review folyóirat főszerkesztője. Ezidáig kilenc kötete jelent meg, verseit több nyelvre lefordították. 

A háztető

A háztető       a házé ahol 1997-ben laktam

holt éjszakákon           ma is törzshelyem.

Mindennapi magányosságomban maga a megszokás

mely rókák sírása között

dallamos fuvallatokat ziháló fák között

keres kikötőbakot.

Puszta hiúság

a bátrak igaza.

Napi őrjáratom    a tetőn

időleges enyhely     a fásultság elől

    menekülési útvonal.

Néha    bagoly bújik meg az útszéli mahagónilombban

és rám köpködi rejtjeles zsargonját

mely mégis tisztább     mint a nappal kakofóniája.

Olthatatlan szomjúság     les elő

riadófelhők mögül.

Tépelődéseim kiszikkasztottak

vénámból szellemet akaratot

és meghagytak engem     hús-vérnek.

Vakmerő élet    megfeszül egy szabad sétáért

szabadulásért az időmélyi      lárva-bábszövetből

és hogy ösztöneit röptethesse széjjel a tetőről.

Fattyúhatárok és zászlók

Nem lelhettünk gusztust

döglött állatok ünneplésében.

A tehén rég kidőlt a sorból.

A disznók szétszórattak.

Alig néhány lábnak maradt remegnivalója.

Alig páran sarjadztak ki

újra a földből – gumókként fekszenek odalenn.

A némák föláldoztattak.

Szövegek lettek újraírva.

Artikulálatlan oldalak azok,

amiket a legkönnyebben hozzátorzíthattak

a maguk hangjához a demagógok –

csak hogy őrjönghessen a csőcselék.

A kimondott szó költészete

zavaros rádiórecsegésbe rejtőzik.

Mind várakoznak –

a lobbanékony ég

könnyeire várnak, mik

súlyos könnyek,

de megértők: tettetik csak

személytelen közönyüket.

Lopott pillantással lesik

a megerőszakolt országhatárokat.

Utcáinkat engesztelhetetlen

ár fogja elönteni,

amelynek miértje őslényként kihalt.

A szeszélyes hírnököknek csúszva-mászva

kell majd bujkálniuk

a kardok és templomi zászlók elől,

hogy prédikációikat, amikkel a fattyúhatárokhoz

kívánnak szólni, széjjel ne szaggassák

sziklák, csorba fogak, élek.