Alejandra Pizarnik versei
- Részletek
Izsó Zita fordításában
Valaki megpróbált kinyitni valamilyen ajtót. Fájós / kezeit foglyul ejtette a baljóslatú csontok / börtöne. / Egész éjjel az új árnyékával / küszködött. A hajnal belsejében esett az eső és / könnyek kalapáltak. / A zene ártalmatlan színeket bocsát ki.
Láthatatlan művészetek
Te, aki megénekled az összes halálomat.
Te, aki megénekled, amit nem bízol
az idő álmára,
írd le nekem az üresség házát
mesélj nekem a koporsóba öltözött szavakról
amik belakják ártatlanságomat.
Az összes halálommal
átadom magam a halálomnak,
a gyermekkor kezeivel,
részeg vágyakkal,
amik nem sétáltak a napon,
és nincs olyan reggeli szó,
ami értelmet adna a halálnak,
és nincs isten, akiben grimaszok nélkül lehetne meghalni.
Karoline von Günderrode
Enrique Molinának
En nostalgique je vagabondais
par l’infini
K. von G.
A szél szeretőjének a keze
simogatja a hiányzó arcát.
A hallucináló nő „madárbőrből készült
bőröndjével”
önmaga elől menekül egy késsel az emlékezetében.
A nő, akit felfalt a tükör,
belelép egy hamutartóba
és lecsendesíti a felejtés áldozatait.
Megalapozatlanság
Valaki megpróbált kinyitni valamilyen ajtót. Fájós
kezeit foglyul ejtette a baljóslatú csontok
börtöne.
Egész éjjel az új árnyékával
küszködött. A hajnal belsejében esett az eső és
könnyek kalapáltak.
A gyermekkor éjszakáim kriptájából
könyörög.
A zene ártalmatlan színeket bocsát ki.
Hajnalban a csukott ablakoknak ugyanazt jelentik
a szürke madarak, mint gondjaimnak a verseim.
Álom
Felrobbantja az emlékezés szigetét
Az élet az őszinteség egy cselekedete lesz
Börtön
a vissza nem térő napoknak
Holnap
az erdő szörnyei elpusztítják a partot
a titkok üvegében
Holnap
az ismeretlen levél megtalálja a lélek kezeit.
Téli történet
A szél fénye a fenyők között: fel tudom fogni
az izzó szomorúság jeleit?
Egy akasztott ember lóg
a lila kereszttel megjelölt fáról.
Addig, amíg sikerült elszabadulnia az álmomból,
és bejutott a szobámba, az ablakon át,
és tettestársa volt az éjféli szél.
Alejandra Pizarnik (1936-1972) a XX. századi argentin irodalom egyik legjelentősebb költője. Orosz zsidó emgiráns szülők gyermekeként született Avellanedában, Argentínában. 1960-ban Párizsba költözött, ahol összebarátkozott Octavio Pazzal és Julio Cortázarral. Pizarnik költészetére jellemző az erős szimbólumhasználat, írásain megfigyelhető a szürrealisták, elsősorban André Breton és Antonin Artaud hatása, fő témái pedig a gyermekkor, az elidegenedés, az őrület és a halál. 1968-ban Guggenheim Ösztöndíjat, 1971-ben pedig Fulbright Ösztöndíjat kapott. Rövid élete alatt hét verses- és egy prózakötetet írt (ez utóbbit Báthory Erzsébet magyar grófnőről, aki a legenda szerint 600 fiatal lány megkínzásáért és haláláért volt felelős). Pizarnik egész életében depresszióval küzdött, 1972-ben vetett véget életének.
