Helwig Brunner versei

Részletek

Székely Örs fordításában

(Werner Schandor felvétele)

Helwig Brunner 1967-ben született Isztambulban, jelenleg Grazban él. Zenét és biológiát tanult, a keiper lyrik könyvsorozat szerkesztője és a Lichtungen folyóirat szerkesztője. Munkáit számos irodalmi folyóirat és antológia közölte. Szövegeit kilenc nyelvre fordították. Eddig tíz verseskötete jelent meg, ezek közül a legfrissebb a 2015-ös Denkmal für Schnee. Számos németországi és ausztriai irodalmi díj kitüntetettje.

földtani feszültségterek

1

mindig jött valami más, megtartott valamit,

a folyamat szintet lépett, folytatásává vált

saját magának, hagyománytörések hagyománya.

befedtünk és befedtek, ez is a műszakváltás

része volt. világok és szavak ördögi köre,

nyomós, mint a dínóhalál, a bombák hullása:

ha majd hullunk, rengés megy keresztül mindenen.

abban hittünk, azt mondtuk és tudtuk,

hogy mondtuk, amit hittünk.

2

a sötétkamra vörös fényében álltunk,

lobogtattunk ortokromatikus lapokat,

a dolgok kint kifakultak, mint megálmodtuk,

részeiket, ellentéteiket hátrahagyták.

a megvilágításnak vége, önkioldás,

a képkorszak kihunyt, csak az egyesek

és nullások szűkössége volt a szükség, az erény,

amit belőle csináltunk: precíz, mint a fény,

hatvanad másodperc fénye.

3

ami az eróziónak kellett, hogy erodáljon,

az az ellenállás, nem vaj kés alatt.

étkezés mindenkinek, csakhogy mi

pavlov kutyái voltunk és nyálaztunk

a daravirág illatára. kövületek olvadtak

meleg sziklában, szétdobált horizontok.

a törésvonalakon felhorzsolt kontextus, textus,

mint saját problémája, színjáték,

ami hamarosan befejeződött.

az említett réteg

vetődése törékeny horizontok kötegé      ben neander-

völgyből szilikonvölgybe: köztük       gleccser csiszolata,

jégkorszaki homlokmorénák, márg     a, lerakódott homok

a tektonikus mélyedés peremén, m     ás nem függ semmi,

csak hamu, betontörmelék, utolsó ger      incesek sugár-

rostélyon sütve, korjelző fosszília: rat      tus, egymást követő

rétegek érnek véget itt, a második       abiotikumban, a kezdet

visszatérésében, a lerakódások szű     nésében, fenn

a hetedik ég, a feloszló ózon képe      zte torlasz.

kihajogatva a szétmállott ruházat csí      kkötege,

benne zuhanyzófejek, edzett bádog      dobozok, nyomásállók,

látványosságok a vitrinekben, képek      a neten, emlékművek.

az avatarok örökélete posztmuzeá       lis, rétegrepesztés

kéksavas gázok törmelékmaradékában,     gondolattalan

emlékezet, vers-sormentes zóna

A KÉP KÖZÉPPONTJÁBAN

szétágazó közép: a pupilla fát

imitál, milyennek tűnik, a szelet,

melyben a mozgás ottfelejtett statikája,

a sok tökéletesség árnyéka vakon hajlik

üresbe. itt fészkel a szétágazás,

nagy és illanó, mint gyermekben a vágy