Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Helwig Brunner versei

Székely Örs fordításában
szétágazó közép: a pupilla fát / imitál, milyennek tűnik, a szelet, // melyben a mozgás ottfelejtett statikája, / a sok tökéletesség árnyéka vakon hajlik // üresbe. itt fészkel a szétágazás, / nagy és illanó, mint gyermekben a vágy

 

(Werner Schandor felvétele)

 

Helwig Brunner 1967-ben született Isztambulban, jelenleg Grazban él. Zenét és biológiát tanult, a keiper lyrik könyvsorozat szerkesztője és a Lichtungen folyóirat szerkesztője. Munkáit számos irodalmi folyóirat és antológia közölte. Szövegeit kilenc nyelvre fordították. Eddig tíz verseskötete jelent meg, ezek közül a legfrissebb a 2015-ös Denkmal für Schnee. Számos németországi és ausztriai irodalmi díj kitüntetettje.

 

 

földtani feszültségterek

 

1

mindig jött valami más, megtartott valamit,

a folyamat szintet lépett, folytatásává vált

saját magának, hagyománytörések hagyománya.

befedtünk és befedtek, ez is a műszakváltás

része volt. világok és szavak ördögi köre,

nyomós, mint a dínóhalál, a bombák hullása:

ha majd hullunk, rengés megy keresztül mindenen.

abban hittünk, azt mondtuk és tudtuk,

hogy mondtuk, amit hittünk.

 

2

a sötétkamra vörös fényében álltunk,

lobogtattunk ortokromatikus lapokat,

a dolgok kint kifakultak, mint megálmodtuk,

részeiket, ellentéteiket hátrahagyták.

a megvilágításnak vége, önkioldás,

a képkorszak kihunyt, csak az egyesek

és nullások szűkössége volt a szükség, az erény,

amit belőle csináltunk: precíz, mint a fény,

hatvanad másodperc fénye.

 

3

ami az eróziónak kellett, hogy erodáljon,

az az ellenállás, nem vaj kés alatt.

étkezés mindenkinek, csakhogy mi

pavlov kutyái voltunk és nyálaztunk

a daravirág illatára. kövületek olvadtak

meleg sziklában, szétdobált horizontok.

a törésvonalakon felhorzsolt kontextus, textus,

mint saját problémája, színjáték,

ami hamarosan befejeződött.

 

 

az említett réteg

vetődése törékeny horizontok kötegé      ben neander-

völgyből szilikonvölgybe: köztük       gleccser csiszolata,

jégkorszaki homlokmorénák, márg     a, lerakódott homok

a tektonikus mélyedés peremén, m     ás nem függ semmi,

csak hamu, betontörmelék, utolsó ger      incesek sugár-

rostélyon sütve, korjelző fosszília: rat      tus, egymást követő

rétegek érnek véget itt, a második       abiotikumban, a kezdet

visszatérésében, a lerakódások szű     nésében, fenn

a hetedik ég, a feloszló ózon képe      zte torlasz.

kihajogatva a szétmállott ruházat csí      kkötege,

benne zuhanyzófejek, edzett bádog      dobozok, nyomásállók,

látványosságok a vitrinekben, képek      a neten, emlékművek.

az avatarok örökélete posztmuzeá       lis, rétegrepesztés

kéksavas gázok törmelékmaradékában,     gondolattalan

emlékezet, vers-sormentes zóna

 

 

A KÉP KÖZÉPPONTJÁBAN

 

szétágazó közép: a pupilla fát

imitál, milyennek tűnik, a szelet,

 

melyben a mozgás ottfelejtett statikája,

a sok tökéletesség árnyéka vakon hajlik

 

üresbe. itt fészkel a szétágazás,

nagy és illanó, mint gyermekben a vágy