Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Nora Iuga verse

André Ferenc fordításában
gyúl a rozsda amíg betemeti és csábítgatja / a kiszolgáltatottságot ahogy gyűl a cukor / a gyümölcs ráncos bőre alatt / ahogy felhasad a hús mint egy lyukas zászló / éjjel és nappal közt történik minden / anélkül hogy bármi is történne egy örökkévalóságig / fejjel lefelé fordítva / voltaképpen ugyanaz a homok csorog / a homokóra másik felébe

 

 

hajnali ötkor jártam az utcákat

 

állni mint egy árnyék a nyár harangja alatt

röhejes arcod tévelyeg a kirakatok közt

amiket elkerülnek a vásárlók alkui

–  még egy ablaktörlő sem

moshatja le a levegőt

erről a képről –

egy öregasszony fekete kalapban

sex-appeal és tartalékok nélkül

egy akkora piacon mint a város

hullájának felmetszett hasa

 

mit akartok

az élet szép volt

a kutya meg beteg

én nem ettem szőlőt

szőlőérés idején

megvolt a saját büszkeségem:

nem szerettem kórusban énekelni!

(hajtottam a hintát

váltogattam a szélsőségeket

hogy megálmodhassam a középpontot

egy oszcilláló ösztön

homályos normáját)

 

húsz éves voltam

és az utolsó férfit a csatornába dobták

harminc éves voltam negyven ötven

és a férfiak befejeződtek

hajnali ötkor jártam az utcákat

egy naftalinnyom után szimatoltam

egy arisztokrata bódulat tökéletes kábszere

elment belőlem a világ

hosszú konvojok mentek

rövid szögletes arcok fejjel lefelé fordított arcok

a történelem pilótafülkéjébe lapult arcok

gyúl a rozsda amíg betemeti és csábítgatja

a kiszolgáltatottságot ahogy gyűl a cukor

a gyümölcs ráncos bőre alatt

ahogy felhasad a hús mint egy lyukas zászló

éjjel és nappal közt történik minden

anélkül hogy bármi is történne egy örökkévalóságig

fejjel lefelé fordítva

voltaképpen ugyanaz a homok csorog

a homokóra másik felébe

 

a nagyszerű yellow submarine a vesztőhelyhez ereszkedik

elkezdődik a visszaszámlálás

független underground

modern lobogók

azt fogjátok mondani ez az öregasszony a fiatalokat utánozza

ez az öregasszony röhejesebb

mint egy görkorizó papagáj

mintha a szemeim elfeledték volna

az éjszakai gépírónőt

és az álmos férfiakat

akik lopva léptek be a költészet garzonjaiba

mintha én nem látnám az árnyékok break-jét a falakon

és az angolszász dialektusokat

ahogy beleharapnak az emlékezetembe

 

milyen közel van hozzám velence

fáradhatatlanul és beletörődve

gyakorolni minden reggel

az egyenes testtartást a kivégzőosztag előtt

és a testek amplifikácói és csökkenései

nem a képzelet következményei

nem kifogások nem magyarázatok

csak ujjlenyomatok

egy feldúlt trónon

lám végre itt egy haza

olvashatatlan mint egy analfabéta aláírása

lobog egy gyanús zászló

a szimulátorok robbanásai és

az elnyomó hadseregek buzgalma között

állok az évezred ravatalánál

az volt az utolsó siker

amikor egyesítették a hazugságot a vulgaritással

a halott két majmát

és minden a helyén van

semmi sem változott

lehet kézen fogva sétálni az árnyékkal

lehet hallgatni

együtt a halakkal

ebben a zavaros vízben mint egy csoda folytán

lehet aludni

ölben a kétszínűség

rémült kutyájával

vörös provokatív korok

csorognak be az ablakon

fejjel lefele fordítják a harangot

és beleöntik ezt a vészjelzést

 

 

 

Nora Iuga (eredeti nevén Eleonora Almosnino) 1931-ben született Bukarestben, költő, író, műfordító. A Román Írószövetség vezetőségi tagja. A bukaresti egyetem bölcsészkarának elvégzése után némettanárként, azután könyvtárosként is dolgozott. 8 verseskötet és 11 prózakötet szerzője, valamint többek közt Strindberg, Günter Grass, Herta Müller, Paul Celan, Nietzsche és Aglaja Veteranyi műveit fordította románra.  Számos díj kitüntetettje, több ízben is elnyerte a Román Írószövetség, illetve számos irodalmi folyóirat díját. A fordított vers a 2010-es Dactilografa de noapte (Az éjszakai gépírónő) című kötetéből való.