Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...

Kenah Cusanit versei

Székely Örs fordításában
amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos / nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével / tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó, / amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli / halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak / (az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint / felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy / nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

 

Kenah Cusanit 1979-ben született Blankenburgban. Német költő és író. Mesterszakos oklevelet szerzett ókori keleti filológiákból (sumer, akkád, hettita), néprajzból és afrikai tanulmányokból. Újságíróként dolgozott, több díjat is kapott költői tevékenysége elismeréseként (például a Bayerischer Kunstförderpreist). Legutóbbi kötete, a Chronographe Chorologien I, 2017-ben jelent meg, a berlini hochroth kiadónál.

 

 

65 millió évvel Kr. e.

 

egyesek közülünk eljutnak a Himalájáig és sírjuk is

lesz a hegyekben, ahol magasan lehet feküdni. szint-

úgy mint itt: e héjban, ami kis szerencsével majd

csak akkor esik le, mire megkövülünk, a lágy részek le-

bomlanak és szétmállanak, mészkő és kavics rakódik ránk.

semmi sem marad a tok utolsó kamrájában. mit sem használt,

háromszáz millió évig ott lenni (rákok után

kutatva a tengerfenéken), hogy további

háromszázra is hátrahagyjunk egy nyomot.

 

 

2017

 

amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos

nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével

tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó,

amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli

halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak

(az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint

felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy

nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

azt mondják a múlt előttünk, a jövő mögöttünk.

egy mondat vagy betűrezervátum, Kordillerák vidéke.

 

 

s o s ó

 

kell  s o s ó . a telet kifágtam magamból kiáru-sítom. hótá folt kínálok kristályeggyeset úrifényt és mindent mi por: jégedik tollazat kifelé faggyoskodó madárkák és a lég, mi nemmeleg de melegítem, eladom. a kézi téltapasztalatot is, azt is. csak mélyszúgásotokat tartom meg kapitellárisaimban egyedüll, őket találcsillagom én.