Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...

Kenah Cusanit versei

Székely Örs fordításában
amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos / nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével / tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó, / amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli / halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak / (az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint / felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy / nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

 

Kenah Cusanit 1979-ben született Blankenburgban. Német költő és író. Mesterszakos oklevelet szerzett ókori keleti filológiákból (sumer, akkád, hettita), néprajzból és afrikai tanulmányokból. Újságíróként dolgozott, több díjat is kapott költői tevékenysége elismeréseként (például a Bayerischer Kunstförderpreist). Legutóbbi kötete, a Chronographe Chorologien I, 2017-ben jelent meg, a berlini hochroth kiadónál.

 

 

65 millió évvel Kr. e.

 

egyesek közülünk eljutnak a Himalájáig és sírjuk is

lesz a hegyekben, ahol magasan lehet feküdni. szint-

úgy mint itt: e héjban, ami kis szerencsével majd

csak akkor esik le, mire megkövülünk, a lágy részek le-

bomlanak és szétmállanak, mészkő és kavics rakódik ránk.

semmi sem marad a tok utolsó kamrájában. mit sem használt,

háromszáz millió évig ott lenni (rákok után

kutatva a tengerfenéken), hogy további

háromszázra is hátrahagyjunk egy nyomot.

 

 

2017

 

amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos

nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével

tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó,

amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli

halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak

(az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint

felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy

nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

azt mondják a múlt előttünk, a jövő mögöttünk.

egy mondat vagy betűrezervátum, Kordillerák vidéke.

 

 

s o s ó

 

kell  s o s ó . a telet kifágtam magamból kiáru-sítom. hótá folt kínálok kristályeggyeset úrifényt és mindent mi por: jégedik tollazat kifelé faggyoskodó madárkák és a lég, mi nemmeleg de melegítem, eladom. a kézi téltapasztalatot is, azt is. csak mélyszúgásotokat tartom meg kapitellárisaimban egyedüll, őket találcsillagom én.