Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Ashwani Kumar verse

Lanczkor Gábor fordításában
A fogyó hold tizennegyedik / éjszakáján fölkel az asszony – / hosszú napok nászéjszakáit hálta el mostanáig / a Kő Isteneivel / (kikről mi már nem tudunk; azt se, léteznek-e még). / Végiglejt a pávatollakkal teleszórt folyóparti / lépcsőkön – a háromszemű Brahman-szellemek / hosszúkás rizslabdáit hozta magával áldozat gyanánt, / üdvözültté vetkőzik, és megmerítkezik / az esti imákat visszazengő folyóban. // Figyelmeztetett bennünket egy híres helyi énekes

 

 

Baranassey városának anatómiája, ahogy James Rennell őrnagy látta

 

 

Napban, sóban fürödve, fehér

ágyékkötőbe csavart asszonytesttel lép át

gátján a szentek szentélyének,

hol a bivalyszarv-maszkos

aszkétaisten lakozik.

Lótuszülésbe kényszerített oroszlánok morognak rosszallóan

körmenetét látva

a keskeny orrnyergű mazsoretteknek –

derekuk, mint a darázsé,

csípőjük ringó, széles.

 

A Védákban eredetileg a harmadik

napja volt ez a szivárvány-gyönyörnek.

A Szaturnusz a hatodik házban állt.

Bölcsek vétkes fülű asszonyai

főzték a bárányhúst agyagedényekben,

ha nem épp perzselt bőrük illatában fürdették

szeretőik titkos végtagjait,

ha nem épp boldog N- és S-pozíciókba feszültek

fedélzetén a pávás hajónak,

amely Vara és Nashi ikerfolyóit járja.

 

A két víz közt középkori mecset és félköríves chaitya-szentélyek,

székletevő vezeklők 21 lábnyi temetési leplekbe tekerve,

itt lepra fenyít, ott stricik, szeszcsempészek,

csődület a Vallási Türelem és Kegyesség Részlegének kapui előtt –

szabad bejárásért a nomád Istenek

szentélyeihez. Papagáj-asztrológusok

és kiugrott szikh szeparatisták pihentek

egy hajdanvolt kupleráj lépcsőházában Assi folyójánál

az áldozati sors váltóáramáról és a mustármag-szüretről értekezve.

 

Ős-áldás reményétől ösztönzött

asszony – geometrikusan meghajol, és cinóber

festéket ken a fekete lingam tetejére,

gyengéden csücsörítve mekkai importfűszertől gyors

gyíkajkait, diadalmasan, mint egy győzedelmes népi hadsereg.

És nyílvesszőkből rakott ágyán fölébred közben ópium-álmából

a szerelemre-éhes, korosodó isten,

és kámfor-felhőben fürdenek megszentelt ambíciói –

kezeiben háromágú szigony, dob, kagyló, lótusz.

 

Megszabadítja magát a Magasztos

a látomás első löketével.

Metrumokba méri ki az üdvösség rímeit,

és fölidézi, mint volt egy nyirkos december-reggelen,

hogy lefejezte itt a vízparton Brahmát,

ki Mongol harcosokat csempészett be városába.

A Magasztos immár fölszabadult

a minden-vétkek fölzabálásnak házimunkája alól –

már csak a hét bölcset átkozza,

kik fölmagasztalták a cölibátus erényét.

 

                         *

 

A fogyó hold tizennegyedik

éjszakáján fölkel az asszony –

hosszú napok nászéjszakáit hálta el mostanáig

a Kő Isteneivel

(kikről mi már nem tudunk; azt se, léteznek-e még).

Végiglejt a pávatollakkal teleszórt folyóparti

lépcsőkön – a háromszemű Brahman-szellemek

hosszúkás rizslabdáit hozta magával áldozat gyanánt,

üdvözültté vetkőzik, és megmerítkezik

az esti imákat visszazengő folyóban.

 

Figyelmeztetett bennünket egy híres helyi énekes:

„a város egyik fele vízben él,

a másik fele holttest (shava)”.

És el kell ismernünk, föl lettünk készítve

a látványra; épp e látvány által.

Itt nincs kormányzás,

nincs vallás, nincs semmiféle ideológia.

Soha nem volt itt eleve tiltva semmi,

nem voltak tabuk – itt, hol a civilizáció pusztán

földrajzi koordináták között értelmeződött.

 

                          *

 

Késő este

döbbentünk rá: helyénvaló volt

az égi pletykakereskedő figyelmeztetése.

Egy új köztársaság hajnala virradt meg a szent városban.

Fekete tinta a mutatóujjon –

megkereszteletlen hinduk, anarchisták jókor jó helyen,

részmunkaidős szekulárisok, és a híres internetguru:

mind ott voltak a Himalájából lefutó,

beszennyezett folyó partján.

Az ősiséggé gyűlt mocskot ígérték eltakarítani.

Ott volt a nagyvezér is aranyszín afgán kabátjában,

limitált szériájú karórát és gumitalpú dekkáni cipőt viselve,

Salamon dalait posztolgatva és hazugságot okádva

növekvő mértékben, míg azok kobaltfényű bölcseletté halmozódtak.

Háromdimenziós zászlókkal,

betört tengeri csikókon vágtatva

érkeztek barbár hívei Kaliforniából,

ledöntötték a sötétség oszlopát, és közben rissz-rossz

bhojpuri dalokat bőgtek:

Har, Har Mahadev, Ghar, Ghar Mahadev!

 

                              *

 

Egy rituális piknik fantázia-homlokzatán

balos Naga- és jobbos Gosain-szadhuk űznek

szerencsejátékot, hogy aztán

a sikátorok túlcsorduló piszkában

végezzek el dolgukat –

ők, ők támadtak rá az Emlékek Bazárjának moszlimjaira.

Dologtalan bevándorlóknak mondták őket,

élősködőknek, szélkakasoknak, fecsegőknek, kelmefestőknek,

kik szövőszékkel, orsóval, és hetvenkét

egyéb fegyvernemmel vannak fölfegyverezve.

 

Úgy tartotta a szóbeszéd: James Prinsep, Tavernier,

és az ezerszer szent Dandapani is ott voltak,

amikor a tömeg meglincselt egy tehenet,

majd lerombolta a szultán mecsetjét.

Tiwariji és Daddan Mia (két rádiós DJ)

a Mandir-Masjid Wohi Banegi című számot játszotta közben folyamatosan.

A flamingók és a sötétebb bőrű rabszolgák

elhagyták a várost. Láttuk a káoszt:

a designer-shopok megmaradt rózsaszín tollait

bráminok, sejkek, dzsaina papok kapkodták el.

 

                          *

 

Vér csöppen vérből, mely – híján a múltbéli

önmegtartóztatásnak – vöröses;

titkos vérhas-mintázatokban árad szét

a halottégető-helyek matematikai tisztaságú kövezetén.

Vászonszárnyakkal lebegnek a testek

a gyűlölet levegőjében. Virágoznak,

mint az időtlen-vén skóciai rózsatövek.

Látva ezt, Kabir sírni kezdett,

Sadho re, yeh murdon ka gaon
yeh murdon ka gaon ...
Peer mare, Paigambar mari hain
mar gaye zinda jogi,
Raja mari hain, parja mari hain
mar gaye baid aur rogi

(Tartsd észben, ez a falu a holtaké.

Meghaltak a szentek, az eleven koldusok szintén,

az uralkodó is halott, az alattvalók szintén,

mind a belgyógyászok, és összes pácienseik.)

 

Mindannyian: még az ópium-függők is, akik ripityára törték szövőszéküket Siva városában,

és Allah kilencvenkilenc jelzőjébe rejtőztek.

 

                             *

 

A körzeti elöljáró, Mr. Bird utasítását követve

konvojunk tüzet nyitott a hímringyókra és táncosfiúkra –

így próbáltuk szétijeszteni a fosztogató csőcseléket és a megvadult bikákat.

Egy tisztet vesztettünk a háromnapos vérengzés során,

és három közkatonát. Birodalmi ambícióktól

átvérzett skarlát uniformisukban temettük el őket.

 

Akadt katonánk, ki csak hallgatott, mások hangos zokogásban törtek ki,

és volt, amelyikük szökni próbált a fiatal papokat látva,

kik lángoló mellszőrzetüket tépték

Manikarnika halottégetőjének tüzében.

Rejtett ékszerek kerültek elő

a megszöktetett perzsa Istennő hamvai alól.

 

Halára rémülten vonultunk be Hariscsandra király

udvarába. Majd a halottégetők királyának színe elé.

Átadtuk neki bengáli atlaszunk

egy példányát, és kértük,

nyomtassák újra Al Baruni Tarikh Al-Hindjét

katonáink és hivatalnokaink közös örömére.

 

Mondtuk, nem vezet innen

közvetlen út Kalkuttába;

Indiában munkaerő-hiány van,

de dolgoznak a csákányok, ásók, lapátok,

fűrészek s a puskapor a Xanaduba tartó

főútvonal helyreállításán.

 

Nevetését elfojtva, nem leplezve dühét

ordított föl a szögletes-kövér király: 

 „Nincs itt otthon! Nincs itt otthona senkinek”.

Ő volt, ki elrendelte, töröljék el a szentélyek,

zsinagógák, tűz-templomok, mecsetek adóit,

valamint rendeletbe vette a házasságtörésért és bálványimádásért

halálra ítéltek szabadon bocsátását.

 

Boldogok voltunk, beszereztünk egy hordozható lingát,

visszatértünk kaszárnyánkba, a kínai sátrakba,

a Meridián közös íve alá,

hogy megalapítsuk a föld, az élet és halál kizsákmányoltjainak

Földmérő Társaságát

Baranassey városában,

és Dean Martint hallgatva aludtunk el:

 

Ma come beli bella bimba, bella bimba, bella bimba

Ma come beli bella bimba, bella bimba, bella bimba

Ma come beli bella bimba, bella bimba, bella bimba

Ma come beli bella bimba, bella bimba, bella bimba

 

(Azt mondom, sose sírj, mindenre akad ír. Nem látod az eget, ha könnyes a szemed. Légy olyan, mint a nap, ragyogd túl magadat, és dúdoljad e vidám dalt…)

 

 

A szerző jegyzetei:

 

*James Rennell őrnagy (1742-1830) volt Bengál Földmérő Intézetének első vezetője. Ő végezte el India nagy részének első átfogó földrajzi felmérését. Fő művei a Bengáli atlasz és az Emlékiratok egy hindusztáni vagy mogul birodalmi térképről. Őt szokás az indiai földrajztudomány megalapítójának tartani.

*Abu Fazal volt, aki a várost Baranasseynak hívta.