Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...

Franck Fontaine verse

Szabó Marcell fordításában
Szokás virágokat helyezni a sírra. Gérardmertől, a sátoros-áprilisi-tesséktessék-ünneptől, az elhunyt hamvainak lehányásáig vezető út idején mi a kert mögött játunk, láttuk a friss hajtásokat, vártuk a virágzást. Szinte teljes egészében megkerültük a tavat és a mérelle-i tornyot. Ő mögötte volt, ahogy ünnepek születnek két háború között.

 

Franck Fontaine (1975) francia író, költő. Szerkesztette a Nioques, illetve a IIex folyóiratokat, 2013-tól a Cave Canem kortárs művészeti galéria vezetője.

 

A mezőgazdaság alternatív története Arthur Rimbaud szerint

 

(részlet)

 

Felcsattan a halál, mondatokat ráz, és megmutatja: emlék kúszik a mondatok közé. Elképzelhetném, hogy ez az utolsó mondata, az övé, pontosan keretbe vágva. Botanikusan szólva helyesebb a nárcisz terminus, hisz a gérardmeri sárga nárcisz-ünnep nárcisza is nárcisz: narcissus pseudonarcissus. De az igazi nárcisz neve más: narcissus jonquilla. A helyi kereskedelem fellendítésének célja remekül egészíti ki a turizmust: minél inkább dübörög a kereskedelem, a fogyasztó-turista annál messzebb kell menjen, hogy helyi áruhoz jusson. A távolság, mely elválasztja az autentikus-exotikusat a helyi-hagyományostól. A lokális mindenhol azt jelenti, el kell távolodni a saját, helyben lévő helyitől. A kezdeményezés egy motoros társasághoz kötődik a 30-as években, az années folles után, és az ötlet (a radikális párt – technokrata vonalához tartozó) Paul Marie Victor Elbel érdeme. Elbel tagsági számát a gérardmeri motorosklubban azonban hiába kerestük, levéltári kutatásaink eredménytelennek bizonyultak. Hamvait Párizsból a Saint-Dié-i côte calot-ba, a folyó jobbpartján elterülő temetőbe szállították, és sírján minden áprilisban sárga nárcisz-csokrok hevernek. A szárat körülbelül 20 cm-esre vágjuk. Javasoljuk, hogy tiszteletadásképp hányjuk le a sírt és az ünnepi virágcsokrokkal megrakott kisautókat. A háborút követően turisták ezreit vonzza a gérardmeri nárcisz-ünnep; 1948-ban, a veteránok és a háborús áldozatok minisztere, Francois Mitterand lerakja az alapkövet az Ikszes lányok politechnikumának avatásán, és a bejárati ajtó feletti emléktáblán a következőket felirat olvasható: « Az Ikszes iskolát a vosges-i hadifoglyok társasága építette újjá » , > a bombák alatt<  1944-ben lerombolt régi iskola helyén. Az intézet azóta bezárt és erős a gyanú, hogy a nárcisz-csokrok is összeroskadtak. Mennyi erőszaktevés. A narcissus jonquilla hánytató jellegét már idősebb Plinius és Dioszkoridész is feljegyezte, csakúgy mint erős hashajtó hatását. Még ha fogyasztása manapság nem is ajánlott, virágos részei változatlanul görcsoldó gyógyszerként szolgálnak, és sikerrel kezelnek vele különféle idegzavarokat. Csillapít. Jegyezzük fel a virág kétféle sárgáját (3 rendkívül élénksárga sziromlevél [SZ] és 3 fakósárga csészelevél [CS]). Összesen tehát 6 levél [L]. A növénytani tanulmányokat folytatók tudásvágyát tehát ekképp csillapítjuk: SzCsL. Szokja Csak Lottyadékát. Szokás virágokat helyezni a sírra. Gérardmertől, a sátoros-áprilisi-tesséktessék-ünneptől, az elhunyt hamvainak lehányásáig vezető út idején mi a kert mögött játunk, láttuk a friss hajtásokat, vártuk a virágzást. Szinte teljes egészében megkerültük a tavat és a mérelle-i tornyot. Ő mögötte volt, ahogy ünnepek születnek két háború között.