Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...

Hemant Divate verse

Lanczkor Gábor fordításában
Mint nekem, a lányomnak is / vannak olykor rémálmai / fej nélküli emberekről akik / vállukon elárvult falvak / halottait cipelik / vagy tervezetlen városok tervrajzait / lengetik zászlóként / hogy föllázítsák a falut / Mindig ugyanaz, ugyanaz a táj / terül ki szőnyegként / a fejnélküliek elé / A nagyvárosok neve is ugyanaz / ugyanazok az utcák, ugyanazok az épületek, / ugyanazok a bevásárlóközpontok / uniformisban / akár a masírozó katonák

 

 

Hemant Divate 1967-ben született Mahárástrában, Indiában. Nemzetközileg ismert marathi költő, író, szerkesztő, irodalomszervező. Versei angol, francia, spanyol, német és arab fordításokban is megjelentek. A Bharatiya Bhasha Parishad-díj birtokosa.

 

 

Depresszíven monoton táj

 

 

Hiranyának

 

 

1.

 

Vajon hogyan folyt át a lányomba

a bennem élő vidék képe?

 

Ablakunkon túl magasházak, gyorsforgalmi utak,

gyárak és bevásárlóközpontok kiterjedt halmaza,

és ha azt kérem a lányomtól, rajzoljon valamit,

hát napnyugtát rajzol folyóval,

fákat, mezőt, szentélyeket

rajzol, madarakat, melyek úgy festenek, mint számjegyek

távoli, elborult egem indigóján.

 

Nem láthatta elmémben se

a nagyváros fölfeslett ligeteit járva

a napnyugtát ott a vályogház mögött

a folyót, fákat, vadcsapásokat, madarakat, gyalogutakat

Miféle folyóként áramlottak át ezek

az ő elméjébe?

 

2.

 

Mire megérthetné

gyerekkorom vízióját

amit elsodort az ár

szétfoszlik a válasz

a kérdésre, hogy miért éppen ezt rajzolja

a világ minden rajzának szövete szétfoszlik addigra

vagy megmarad

süket csöndben foglyul ejtve?

 

3.

 

Mint nekem, a lányomnak is

vannak olykor rémálmai

fej nélküli emberekről akik

vállukon elárvult falvak

halottait cipelik

vagy tervezetlen városok tervrajzait

lengetik zászlóként

hogy föllázítsák a falut

Mindig ugyanaz, ugyanaz a táj

terül ki szőnyegként

a fejnélküliek elé

A nagyvárosok neve is ugyanaz

ugyanazok az utcák, ugyanazok az épületek,

ugyanazok a bevásárlóközpontok

uniformisban

akár a masírozó katonák