Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Paweł Kozioł versei

a szobában / zihál a klíma, a horizonton túl Afrika, kibélelt légkör / alatt sétálnak / a tűz istenei. // nem, / nem mondják, hogy jók lennének. semmit a mindenkit megillető / égi kegyelemről, mely lesújt, // mint tüzes kalapácsok elhasznált részei. / csak annyit: // add a bőrt, / kikészítjük.

 

Paweł Kozioł 1979-ben született. Költő, irodalomkritikus, a középkori irodalom kutatója. Szépírói és irodalomtörténeti tevékenysége mellett grafikus és programozó, sakk- és generatív irodalmi programok szerzője. Honlapja: http://pkoziol.cal24.pl/.

 

 

menekültek (izrael, eritrea)

 

az állam nem jelenik meg a sivatagi színen.

velük szemben fogalmazzák meg.

 

törvény a vándorló dűnék ellenében:

a gyümölcsfák érinthetetlenek. e törvény gyökere

 

túlnövi a homokot, mint víz áztatta

papírér. az állam eldugul a nedves

 

lapoktól, szikkad a sivatagi napon,

szoborrá kövül. az államszövet papírlapokból áll,

 

képernyőkből, éjjellátók merednek a sivatagra,

ahonnan előbújnak ők, a kiszakítottak,

 

kikkel nem nemesítenek gyümölcsösöket. homokba

keverik őket, ügyesen elrejtve a talaj feszes rétegei közé,

 

annak tamburinjai, dobjai, összes ütősei,

indulója alá. szétszóratnak.

 

mert az állam egy mag mélyéről nézi, nem tudva,

a termés magasából hogy látná őket,

 

kivágott olivák, citromfa gyökerei alatt fogant

sárga tűzpöttyök, feldarabolt pálmák.

 

 

(Tel Aviv, 2014. december)

 

 

pogány tenger

 

pogány tenger,

égig érő áldozat. a szobában

zihál a klíma, a horizonton túl Afrika, kibélelt légkör

 

alatt sétálnak

a tűz istenei.

 

nem,

nem mondják, hogy jók lennének. semmit a mindenkit megillető

égi kegyelemről, mely lesújt,

 

mint tüzes kalapácsok elhasznált részei.

csak annyit:

add a bőrt,

kikészítjük.

 

add a kezed, jobb alkarod

vérvörös bőrszíjnak.

 

kovácsmesterség előttiek.

 

mikor a test még nem rozsdás égésnyomok

gépies ültetvénye, hulladékfémből gányolt szobor volt.

 

amikor csak a bőrt nyúzták le,

a lelket érintetlen hagyva, a lelket érintetlen hagyva.

 

 

(Rodosz, 2011. szeptember)

 

Kabai Lóránt és Kellermann Viktória fordításai