Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...

Jeremy Faro versei

Azon töprengek, ki volt itt előbb, mi / Vagy ők, vagy mindenkor csak ugyanígy lehetett – / Tribolita-ősrákok csúsznak utódaikkal a vízbe, // Míg két brontoszaurusz dürrög láthatatlanul a nád közt. / Vajon kinek a kényére feszül meg e kisebbrendű csoda, / E vihar utáni, már-már szigetszerű állapot, // Bemetszés a földön, mely bárkit elrejt, aki kívánja.

 

Jeremy Faro 1974-ben született. Amerikai író, költő, műfordító.  Angol és amerikai irodalmat hallgatott a Harvard egyetemen, majd Camberidge-ben végzett posztgraduális tanulmányokat. Hosszabb időszakokat töltött Európában különféle ösztöndíjakkal (Szlovénia, Horvátország, Finnország).

 

 

A színvakság dilemmája

 

Ó, Rothko —

 

Nagy képeid ott pompáznak a napfényben

A Holyoke Center tetőtéri éttermének falán,

 

Ahol is, vakon a rubin pigment lassú tűntére,

Csirke cordon bleu-t zabál a sokaság,

 

És bíbor papírszalvétával itatják föl

Az asztalra dőlt olcsó chardonnay-t.

 

Te végül már csak vörösest láttál –

Vagy azt se láttad, még inkább –

 

Temperamentummal nyúltál a temperához

Egyszeri fényű triptichonod előtt.

 

És én most itt állok, pontban délután négykor,

Mikor végre kialszik ez a különleges projektor –

 

Pixelekkel álcázza az egészséges izzást,

Hanyatló évtizedekét –

 

És a művészetrajongók zihálnak, míg az égre puffogtatva lesik

Azt, ami számomra sose veszett el.

 

Elmondhatom neked, Mark, nem változtak –

Épp olyan jók ezek itt, mint aznap, amikor készültek.

 

A nap-rombolta dicsőség földjén

Nincs szükség restaurátorra: itt

 

A színvak a király.

 

 

Földrajzi reflexiók (Hatches Harbor)

 

A vég legvégén is túl, van ott egy öböl.

 

Apály és dagály mozgat sósvizet, sziklák,

Kagylók bensőbb fényét fedve föl,

Mikor a hullámok már visszavonultak.

 

Szemközt hosszú homoknyúlvány,

Mely mintha maga a Fok volna kicsiben,

Víztől ölelve sejlik föl

 

Egy madárlakta Provincetown.

Testes madarak – közeliek, csendesek –

Gyülekeznek az East Enden.

 

Nyugatabbra másféle

Tollazatok raja;

Tollászkodnak, majd kidüllesztett

 

Mellel a sekély vízre szállnak.

Hangosan fecsegnek, melyik

Rákok, melyik csellék a legízesebbek idén,

 

Melyik tavacskában a legfrissebb a víz,

Hol szálltak le messze délen,

Melyik megálló maradt népszerű, ha egyszer az volt.

 

Egy jó hónap múltán mind eltűnnek majd,

Csak a szürke sirályok maradnak

A halászat napi rutinjával az evakuált öbölben.

 

Azon töprengek, ki volt itt előbb, mi

Vagy ők, vagy mindenkor csak ugyanígy lehetett –

Tribolita-ősrákok csúsznak utódaikkal a vízbe,

 

Míg két brontoszaurusz dürrög láthatatlanul a nád közt.

Vajon kinek a kényére feszül meg e kisebbrendű csoda,

E vihar utáni, már-már szigetszerű állapot,

 

Bemetszés a földön, mely bárkit elrejt, aki kívánja.

 

 

Lanczkor Gábor fordításai