Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...
Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...

Kamila Janiak versei

félek, ha zuhan a nap. a zuhanás nyomát / állítólag egy sugárhajtású gép hagyta, / felettem meg összezárul az ég, elsötétül az arcom. / az este és a föld dobozként csukódik össze. / félek, mert pont középen állok, egy gyurmába szúrt pálcikába / kapaszkodom.

 

 

Kamila Janiak 1984-ben született. Költő, énekesnő. Számos jelentős lengyel irodalmi lapban publikált. Három verseskötete jelent meg, legutóbb zwęglona jantar címmel (elszenesedett borostyán, Varsó, 2016). Négy zenekar, az elektro-indusztriál Das Moon, a grunge We Hate Roses, az akusztikus grunge Tak Zwani Mordercy, illetve a heavy folk Delira & Company dalszerző-énekese.

 

 

hdr concor effect

 

a hatalmas ágy szétárad a szobában, mint a tenger.

a bánat mélyre hatolt, minden világos.

a fürdőszobában sárga fény, kormos kád,

vasalódeszka, fej a víz alatt, segítség.

 

gyerekes lenne kiugrani az ablakon,

átvágni egy csomó kaspón és borostyánon!

különösen kezek és lábak nélkül, mert azok leszakadtak,

tehetetlenül fekszenek. a konyhában

 

odaég a serpenyő, a ház előtt gödör, fej,

kód, bámultam a számjegyeket, azok meg engem,

de nem lett belőle semmi. nem is lesz belőle semmi.

jól ez így, háborítatlan egzisztencia, segítség,

 

a test működik, a lecsavart fej a kisszekrény alá gurult,

a bánat állig fehérben, már nem lehet felismerni a fényt,

ehhez a fehérhez képest mocskos minden más fehér.

ehhez a fehérhez képest mocskos minden más fehér.

 

 

kedvenc járdalap

 

megfeszített figyelemmel keresem a járdalapot,

ami alá bekúszhatok. még a csikkre is emlékszem,

végigkísérte az ábrándom. 

meg a cipőtalpakra. és a heves szélre, ami besodorta

a járdalapom alá a városi légkör alsó szféráinak illatát. 

nahát, mégiscsak álmodom.

 

 

visszatér, el sem jött

 

félek, ha zuhan a nap. a zuhanás nyomát

állítólag egy sugárhajtású gép hagyta,

felettem meg összezárul az ég, elsötétül az arcom.

az este és a föld dobozként csukódik össze.

félek, mert pont középen állok, egy gyurmába szúrt pálcikába

kapaszkodom.

 

Izsó Zita és Kellermann Viktória fordításai