Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...

Petr Hruška versei

Vörös István fordításai
Remélem, hogy amíg a / kenyérért megyek, / el fog ütni az autó! / kiabáltad otthonunk / kellős közepén // Egész idő alatt / amíg meg nem jöttél / ridegen állt / bennem az élet / mint egy dór oszlop // Most ülj az asztalhoz / vegyél egy kis vajat / szilárd és fehér mint a fal / és készülj – // hosszan fogunk enni

 

 

Apatöbblet

 

Přebytek otce

 

 

Az a hús,

az a fölös tömegű apahús,

mely rátok zúdul.

 

Egy kicsit hátráltok.

Már észreveszitek

a kikopott kabátujjat,

a zsírfoltot a könyéken.

 

De azért még megálltok,

szembenéztek velem,

apának hívtok,

örökös éjjeli őrjárat,

már a világosságig ér,

alabárdok és zászlócskák

nyugtalansággá halmozva.

Valahol megint követ dobtál a sötétbe,

számoltál, és vártad

a visszhangot.

 

És most ide halmozódik,

felnövekedésetekre

az apatöbblet.

 

 

A lányom

 

Dcera

 

 

Remélem, hogy amíg a

kenyérért megyek,

el fog ütni az autó!

kiabáltad otthonunk

kellős közepén

 

Egész idő alatt

amíg meg nem jöttél

ridegen állt

bennem az élet

mint egy dór oszlop

 

Most ülj az asztalhoz

vegyél egy kis vajat

szilárd és fehér mint a fal

és készülj –

 

hosszan fogunk enni

 

 

Mell

 

Prsa

 

Először kitakarított.

Aztán kézmosás.

Hozta a vállfán az új

ruhát, mely csupasz volt és

szelíd, mint a szeptemberi folyó.

 

Már régóta nem látom a lányom mellét.

 

Épp áthúzza rajta

az első estélyi ruháját.

Odakint várok.

Azalatt körül lehet nézni.

Lógnak itt közös fotók,

és az üzenet paródiája, egy angyalábrázolás.

A némasággal folytatott harc nyomai.

A parabola antennák zuzmójával

benőtt házak mögött

kizsigerelt baszóerdő,

kutyahúgy kénsárgájával

egymáshoz varrt hókupacok.

Óvodák piros-kék

elszántsága.

A magisztrátus épülete, egy konszern

székháza, parkolóház.

Hallani a pénzmozgás

szakadatlan moraját.

Hallani az osztozkodás

tompa beszédét,

a tapsot,

a zene örömét.

 

És most

mindebbe

betoppan szobájából kilépő lányom,

estélyi ruhában,

fehér ragyogáson át,

amilyet már sose fogok látni.

 

Petr Hruška 1964-ben született Ostravában. Cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó figurája. Mondom neked című díjnyertes kötete radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másafajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A kötet áprilisban jelenik meg a FISZ és a Jelenkor Kiadó közös sorozatában.

 

Vörös István 1964-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész,  1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Az első magyarországi egyetemi kreatív írás program elindítója. Csehből, németből, angolból, szlovákból fordít, többek között Vladimír Holan és Miroslav Holub magyar tolmácsolója. 2005-ben a prágai könyvfesztiválon műfordításaiért átvehette az az évi Premia Bohemica-díjat.