Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Petr Hruška versei

Vörös István fordításai
Remélem, hogy amíg a / kenyérért megyek, / el fog ütni az autó! / kiabáltad otthonunk / kellős közepén // Egész idő alatt / amíg meg nem jöttél / ridegen állt / bennem az élet / mint egy dór oszlop // Most ülj az asztalhoz / vegyél egy kis vajat / szilárd és fehér mint a fal / és készülj – // hosszan fogunk enni

 

 

Apatöbblet

 

Přebytek otce

 

 

Az a hús,

az a fölös tömegű apahús,

mely rátok zúdul.

 

Egy kicsit hátráltok.

Már észreveszitek

a kikopott kabátujjat,

a zsírfoltot a könyéken.

 

De azért még megálltok,

szembenéztek velem,

apának hívtok,

örökös éjjeli őrjárat,

már a világosságig ér,

alabárdok és zászlócskák

nyugtalansággá halmozva.

Valahol megint követ dobtál a sötétbe,

számoltál, és vártad

a visszhangot.

 

És most ide halmozódik,

felnövekedésetekre

az apatöbblet.

 

 

A lányom

 

Dcera

 

 

Remélem, hogy amíg a

kenyérért megyek,

el fog ütni az autó!

kiabáltad otthonunk

kellős közepén

 

Egész idő alatt

amíg meg nem jöttél

ridegen állt

bennem az élet

mint egy dór oszlop

 

Most ülj az asztalhoz

vegyél egy kis vajat

szilárd és fehér mint a fal

és készülj –

 

hosszan fogunk enni

 

 

Mell

 

Prsa

 

Először kitakarított.

Aztán kézmosás.

Hozta a vállfán az új

ruhát, mely csupasz volt és

szelíd, mint a szeptemberi folyó.

 

Már régóta nem látom a lányom mellét.

 

Épp áthúzza rajta

az első estélyi ruháját.

Odakint várok.

Azalatt körül lehet nézni.

Lógnak itt közös fotók,

és az üzenet paródiája, egy angyalábrázolás.

A némasággal folytatott harc nyomai.

A parabola antennák zuzmójával

benőtt házak mögött

kizsigerelt baszóerdő,

kutyahúgy kénsárgájával

egymáshoz varrt hókupacok.

Óvodák piros-kék

elszántsága.

A magisztrátus épülete, egy konszern

székháza, parkolóház.

Hallani a pénzmozgás

szakadatlan moraját.

Hallani az osztozkodás

tompa beszédét,

a tapsot,

a zene örömét.

 

És most

mindebbe

betoppan szobájából kilépő lányom,

estélyi ruhában,

fehér ragyogáson át,

amilyet már sose fogok látni.

 

Petr Hruška 1964-ben született Ostravában. Cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó figurája. Mondom neked című díjnyertes kötete radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másafajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A kötet áprilisban jelenik meg a FISZ és a Jelenkor Kiadó közös sorozatában.

 

Vörös István 1964-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész,  1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Az első magyarországi egyetemi kreatív írás program elindítója. Csehből, németből, angolból, szlovákból fordít, többek között Vladimír Holan és Miroslav Holub magyar tolmácsolója. 2005-ben a prágai könyvfesztiválon műfordításaiért átvehette az az évi Premia Bohemica-díjat.