Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Ian McEwan (f. Lukács Laura): Amit tudhatunk

Fotó: Annalena McAfee

A globális gazdaság szétesett, elosztóhálózatai megsemmisültek. A piacok és a közösségek sejtszerűvé és önellátóvá zsugorodtak, amilyenek a kora középkorban voltak. Azok a tudományos-technikai intézmények, mag- és adatbankok, múzeumok, könyvtárak és egyetemek, amelyek nem pusztultak el, domb- és hegytetőkre költöztek.

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése

Fotó: Pápai Zoltán

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában

 

Bővebben ...
Műfordítás

Cormac McCarthy (f. Morcsányi Júlia): Isten gyermeke

Fotó: Beowulf Sheehan

Késő délután egy foltos huzatú vékony kis matrac kelt át a bozótoson a faház felé. Lester Ballard fején és vállán nyugodott akinek a szárcsagyökérre meg a szederbokrokra szórt átkait nem hallotta fül.

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Gyárlátogatás (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Bendegúz kedvére dagonyázott a kvarchomokpiramisokban, szétkaparta, belevizelt, majd újra felépítette roskatag falait, mintha végtelen játéka sosem érhetne véget.

Bővebben ...
Műfordítás

Paul Murray (f. Bartók Imre): A méhcsípés

Fotó: Chris Maddaloni

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

Bővebben ...
Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...

Petr Hruška versei

Vörös István fordításai
Remélem, hogy amíg a / kenyérért megyek, / el fog ütni az autó! / kiabáltad otthonunk / kellős közepén // Egész idő alatt / amíg meg nem jöttél / ridegen állt / bennem az élet / mint egy dór oszlop // Most ülj az asztalhoz / vegyél egy kis vajat / szilárd és fehér mint a fal / és készülj – // hosszan fogunk enni

 

 

Apatöbblet

 

Přebytek otce

 

 

Az a hús,

az a fölös tömegű apahús,

mely rátok zúdul.

 

Egy kicsit hátráltok.

Már észreveszitek

a kikopott kabátujjat,

a zsírfoltot a könyéken.

 

De azért még megálltok,

szembenéztek velem,

apának hívtok,

örökös éjjeli őrjárat,

már a világosságig ér,

alabárdok és zászlócskák

nyugtalansággá halmozva.

Valahol megint követ dobtál a sötétbe,

számoltál, és vártad

a visszhangot.

 

És most ide halmozódik,

felnövekedésetekre

az apatöbblet.

 

 

A lányom

 

Dcera

 

 

Remélem, hogy amíg a

kenyérért megyek,

el fog ütni az autó!

kiabáltad otthonunk

kellős közepén

 

Egész idő alatt

amíg meg nem jöttél

ridegen állt

bennem az élet

mint egy dór oszlop

 

Most ülj az asztalhoz

vegyél egy kis vajat

szilárd és fehér mint a fal

és készülj –

 

hosszan fogunk enni

 

 

Mell

 

Prsa

 

Először kitakarított.

Aztán kézmosás.

Hozta a vállfán az új

ruhát, mely csupasz volt és

szelíd, mint a szeptemberi folyó.

 

Már régóta nem látom a lányom mellét.

 

Épp áthúzza rajta

az első estélyi ruháját.

Odakint várok.

Azalatt körül lehet nézni.

Lógnak itt közös fotók,

és az üzenet paródiája, egy angyalábrázolás.

A némasággal folytatott harc nyomai.

A parabola antennák zuzmójával

benőtt házak mögött

kizsigerelt baszóerdő,

kutyahúgy kénsárgájával

egymáshoz varrt hókupacok.

Óvodák piros-kék

elszántsága.

A magisztrátus épülete, egy konszern

székháza, parkolóház.

Hallani a pénzmozgás

szakadatlan moraját.

Hallani az osztozkodás

tompa beszédét,

a tapsot,

a zene örömét.

 

És most

mindebbe

betoppan szobájából kilépő lányom,

estélyi ruhában,

fehér ragyogáson át,

amilyet már sose fogok látni.

 

Petr Hruška 1964-ben született Ostravában. Cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó figurája. Mondom neked című díjnyertes kötete radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másafajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A kötet áprilisban jelenik meg a FISZ és a Jelenkor Kiadó közös sorozatában.

 

Vörös István 1964-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész,  1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Az első magyarországi egyetemi kreatív írás program elindítója. Csehből, németből, angolból, szlovákból fordít, többek között Vladimír Holan és Miroslav Holub magyar tolmácsolója. 2005-ben a prágai könyvfesztiválon műfordításaiért átvehette az az évi Premia Bohemica-díjat.