Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Próza

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Bővebben ...
Költészet

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bővebben ...
Próza

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Bővebben ...
Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...

Petr Hruška versei

Vörös István fordításai
Remélem, hogy amíg a / kenyérért megyek, / el fog ütni az autó! / kiabáltad otthonunk / kellős közepén // Egész idő alatt / amíg meg nem jöttél / ridegen állt / bennem az élet / mint egy dór oszlop // Most ülj az asztalhoz / vegyél egy kis vajat / szilárd és fehér mint a fal / és készülj – // hosszan fogunk enni

 

 

Apatöbblet

 

Přebytek otce

 

 

Az a hús,

az a fölös tömegű apahús,

mely rátok zúdul.

 

Egy kicsit hátráltok.

Már észreveszitek

a kikopott kabátujjat,

a zsírfoltot a könyéken.

 

De azért még megálltok,

szembenéztek velem,

apának hívtok,

örökös éjjeli őrjárat,

már a világosságig ér,

alabárdok és zászlócskák

nyugtalansággá halmozva.

Valahol megint követ dobtál a sötétbe,

számoltál, és vártad

a visszhangot.

 

És most ide halmozódik,

felnövekedésetekre

az apatöbblet.

 

 

A lányom

 

Dcera

 

 

Remélem, hogy amíg a

kenyérért megyek,

el fog ütni az autó!

kiabáltad otthonunk

kellős közepén

 

Egész idő alatt

amíg meg nem jöttél

ridegen állt

bennem az élet

mint egy dór oszlop

 

Most ülj az asztalhoz

vegyél egy kis vajat

szilárd és fehér mint a fal

és készülj –

 

hosszan fogunk enni

 

 

Mell

 

Prsa

 

Először kitakarított.

Aztán kézmosás.

Hozta a vállfán az új

ruhát, mely csupasz volt és

szelíd, mint a szeptemberi folyó.

 

Már régóta nem látom a lányom mellét.

 

Épp áthúzza rajta

az első estélyi ruháját.

Odakint várok.

Azalatt körül lehet nézni.

Lógnak itt közös fotók,

és az üzenet paródiája, egy angyalábrázolás.

A némasággal folytatott harc nyomai.

A parabola antennák zuzmójával

benőtt házak mögött

kizsigerelt baszóerdő,

kutyahúgy kénsárgájával

egymáshoz varrt hókupacok.

Óvodák piros-kék

elszántsága.

A magisztrátus épülete, egy konszern

székháza, parkolóház.

Hallani a pénzmozgás

szakadatlan moraját.

Hallani az osztozkodás

tompa beszédét,

a tapsot,

a zene örömét.

 

És most

mindebbe

betoppan szobájából kilépő lányom,

estélyi ruhában,

fehér ragyogáson át,

amilyet már sose fogok látni.

 

Petr Hruška 1964-ben született Ostravában. Cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó figurája. Mondom neked című díjnyertes kötete radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másafajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A kötet áprilisban jelenik meg a FISZ és a Jelenkor Kiadó közös sorozatában.

 

Vörös István 1964-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész,  1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Az első magyarországi egyetemi kreatív írás program elindítója. Csehből, németből, angolból, szlovákból fordít, többek között Vladimír Holan és Miroslav Holub magyar tolmácsolója. 2005-ben a prágai könyvfesztiválon műfordításaiért átvehette az az évi Premia Bohemica-díjat.